Az Eszterházy Károly Egyetem hallgatói portálja

2018. december 18. Auguszta
BelTér

Kishitűségtől a bajnoki címig

2018. június 13. 10:14:48 | Utolsó frissítés: 6 hónapja
Debre Viktor az évértékelő interjúban nagyon sok sarkalatos pontra világított rá, mi vezetett a felnőtt csapat feljutásához. Az Eszterházy KESC felnőtt csapatának vezetőedzőjével Fenyves Balázs beszélgetett.

 

– Sok olyan interjú született az elmúlt egy esztendőben, ami úgy kezdődött, hogy „gondoltad volna…” Ígérem, idén utolsó alkalommal teszem ezt, de ettől még kézenfekvő a kérdés, gondoltad volna tavaly ilyenkor, hogy első egri éved után máris az NB I-ről kell beszélgetnünk?


– Egyáltalán nem, pláne, hogy nem is igen volt kellő rátekintésem a mezőnyre, a játékosaimra, főként az új emberekre. Eleve nagy kihívásnak gondoltam a dolgot, de tényleg nem hittem volna, hogy a szezon végén majd a mi nevünkkel kezdődik a tabella. Ez is mutatja, nagyon komoly évet zártunk.

 

– Emlékszem, tavaly nyáron sok minden gondolat kavargott a fejedben, például az, hogy bakancslistás tétel volt női csapatot irányítani, illetve, hogy sokan féltettek ettől a feladattól. Egy év távlatában hogy látod, milyen döntést hoztál?

 

– A bakancslistámon valóban rajta volt, hogy kipróbáljam magam komolyabban is ebben a szakágban, és ugyan korábban edzettem is már lányokat, de akkor úgy gondoltam, nem nekem való, mert még keményebb voltam. Nem is vállaltam ilyen munkát egészen eddig, de mindig is bennem volt, hogy egyszer szeretném kipróbálni. Utólag azt mondom, teljesen jó döntést hoztam, és mindezt remekül alá is támasztja, hogy további két évvel meghosszabbítottam a szerződésemet. Szeretem ezeket a lányokat, szeretem Egert, szeretek itt élni, szóval nem igen volt okom a váltásra.

 

 

– Egyáltalán hogyan fogtál hozzá az egri munkához, hiszen azért férfi szakágról nőire váltani, már önmagában komoly különbséget jelenthetett…

 

– Túl sok mindenen nem változtattam. Mindig is azt mondtam, rend, fegyelem és munka. Én ezekben a dolgokban hiszek, erre tanítottak meg. Ebben az irányban is indultunk el, ami nem mondom, hogy zökkenőmentesen alakult volna az elején. Időbe telt, amíg a lányok hozzászoktak ehhez az edzésmódszerhez, de mindent megtettek, amit kértem. Persze, mindenkinek alkalmazkodnia kellett. Az első két hónap nehezebben is ment, amikor még nagyon sokat sírtak a lányok, de utána minden megváltozott, és nagyon jól kezdtünk el együtt dolgozni.

 

– A nyári felkészülési meccsek során érezted már, hogy sok minden benne lehet ebben a társaságban?

 

– Akkoriban még nem igazán éreztem sok mindent, mert mint mondtam, nem ismertem a mezőny többi tagját, ezért nem is tudtam, ki ellen mit várhatunk. Sok minden új volt, és nem is tudtam úgy értékelni a meccseket. De nem is a győzelem volt a cél, hiszen felkészülési meccsekről beszéltünk. Szerettem volna mindent kipróbálni, hogy lássam, kitől mit várhatok, és, hogy milyen játékelemek mennek jobban, illetve kevésbé jól. Azt egyébként már nyáron is sejtettem, hogy a klubvezetés által kitűzött célt, miszerint az első ötben kell lennünk, teljesíteni fogjuk, de én már ekkoriban is a dobogóról álmodoztam. Előbb-utóbb aztán szembesülnöm kellett vele, hogy nagyon jó csapatok ellen kell majd pályára lépnünk.

 

– Szeptemberben rögtön jó eredményekkel indultatok el a közös úton, de aztán viszonylag hamar jött a Szeged elleni vereség. Az addigi jó lendület mennyire fékezte meg a társaságot?

 

– Természetesen tisztában voltunk vele, hogy jó csapat a Szeged. Azzal is, hogy a Szent István is ebbe a kategóriába tartozik, vagyis nagyon erős játékoskerettel rendelkezik. A legnagyobb gondot kezdetben talán ez jelentette. Nem igazán hitték el a lányok, hogy meg tudjuk őket verni. Ez a kishitűség egyébként komoly problémát okozott, amiben viszonylag sokáig szenvedtek a játékosok. Mérlegeltek, és ez nem volt szerencsés. Utána viszont ez is elmúlt, ami véleményem szerint, a befektetett munkának volt köszönhető, illetve, hogy ezáltal jobban bíztak már egymásban. Kezdtek jól működni csapatként, és mindig volt, aki kihúzta a bajból a társaságot. Szerintem, hogyha összességében nézzük a szezont, ezen elég sok minden múlott.

 

– Szezon közben nagyon profi módon mindig csak a következő feladatra koncentráltatok. A meccsek viszont egyre fogytak, és még mindig az EKESC nevével kezdődött a tabella. Így utólag bevallva, mikor jutott eszedbe először, hogy igen, ezt a bajnokságot meg lehet nyerni?

 

– Megmondom őszintén, ezt az egyszerre csak egy meccsel foglalkozzunk dolgot teljesen komolyan vettük. Szerintem, elég sok lányban benne volt még mindig az a két évvel korábban elveszített bajnokság, és én egyáltalán nem akartam, hogy ezzel keljenek és feküdjenek. Orosházán viszont emlékszem, azt mondtam nekik, hogyha még egy idegenbeli rangadót megnyerünk, akkor az Isten sem menthet meg minket a feljutástól. A konkrét kérdésedre válaszolva, amikor idegenben legyőztük a Szent Istvánt, akkor kezdett el motoszkálni a fejemben a gondolat, hogy akár még a bajnoki cím is meglehet. Az a fővárosi siker nagyon sokat jelentett a csapatnak.

 

– Ahogyan az a szezon végén sok csapatnál lenni szokott, minket is elért a létszámhiány. Sérülések, távozások, betegségek nehezítették a munkát, az edzéseken pedig már a másodedző és a masszőr is szerves részét képezte a gyakorlásnak. Hogyan sikerült megbirkózni ezekkel a nehézségekkel?

 

– Érdekes dolog ez, mert mindig azt mondom, hogy egy csapat erejét az mutatja, ha több játékos kiesik, akkor is képes-e jól játszani. Meglátásom szerint, ez teljesült, hiszen a nehézségeink ellenére is mentünk előre a közösen megkezdett úton. Egyébiránt, mire megérkeztek a sérülések, az együttes már mindent tudott, áprilisban ugyanis sok mindent már nem lehet tanítani. Azzal, hogy Iván Emese kiesett, persze teljesen átalakult a játékunk. Nem voltak kinti lövéseink, ezért át kellett állnunk egy másfajta játékstílusra. Rengetek egyéni képzésen vettek részt a lányok, sokat fejlődtek a páros és hármas kapcsolatok, és ezekből merítettünk, amikor jöttek a sérülések. A váltás miatt nem volt túl látványos a játékunk, de eredményes. A helyzetünkben és a tabellán elfoglalt pozíciónkban pedig ez volt a legfontosabb.

 

– Az utolsó találkozóról, illetve az azt megelőző napokról mindenképp külön kell beszélnünk, itt ugyanis két hétig mást sem lehetett hallani, minthogy Nyíradonyban az aranyéremért léptek pályára. Ennyire jól kezelte a csapat a nyomást?

 

– Nem éreztem feszültséget a játékosokon. Tudtam, hogy nyerni akarnak, és, hogy mindent meg is tesznek majd érte. Vidámak voltak, jókedvűek, és hát ekkor már kellő tudással és önbizalommal rendelkeztek, amiből kiindulva, magabiztosak lettek. Ez nagyon fontos volt abból a szempontból, amiről korábban beszéltem, hogy szépen lassan felépítették magukat a lányok. Talán ez volt a legtanulságosabb dolog az egész évben.

 

 

– Magunk elé tekintve, nem félted a klubot az első osztályú megmérettetéstől? Egyszer hasonló körülmények közepette már megmérettette magát az együttes az élvonalban, és az nem sikerült túlságosan jól…

 

– Az NB I. egy más kávéház, ezt tudni kell. A világ legerősebb bajnokságában fogunk játszani, nagyon sok komoly csapattal, akik nagyon komoly költségvetéssel rendelkeznek. Mi megmaradunk egyetemi gárdának, nekünk így kell nekivágnunk az évnek. Mindent meg kell majd tenni jövőre is ugyanúgy, mint idén, hogy elérjük a céljainkat, ami nem is lehet más, mint a bennmaradás. Ez akár reális is lehet, hogyha minden összejön, de hangsúlyozom, rengeteg munka vár ránk. Hogyha kőkeményen dolgozol, annak mindig meg lesz az eredménye, és nekünk majd azt a kevés esélyt kell megragadunk, ami épp ott lesz előttünk.

 

– Hosszú, fáradalmakkal és élményekkel teli évadot hagytunk a hátunk mögött. A július közepi újrakezdésig hogyan telnek Debre Viktor pihenőnapjai?

 

– Egyelőre még sehogyan, mert épp három napja kezdtem el a jövő évi edzésprogramot megírni. Nálam ez mindig így van. Amíg nincs kész minden a következő szezonra, addig nem tudok elmenni nyugodt lelkiismerettel sehová sem. Ezt a hetet még biztosan erre szánom, de hétvégén lesz egy sörfesztivál Tatabányán, ahol már szeretnék megjelenni. Onnantól kezdve aztán tényleg jöhet a pihenés. Telefont elfelejtve, csak a feltöltődésre gondolva, hogy július közepén megújult erővel vághassak neki a következő szezonnak.

 

 

Forrás: http://eszterhazykesc.hu

Írta: Fenyves Balázs

Fotók: Kakuk Dániel



Témánál maradunk

Ossz, lájkolj és szólj be!

A szerk. ajánlja

Túrázz velünk: Szilvásváradon jártunk

Az egri hallgatók nagy szerencséje, hogy a környéken számos szép látnivaló akad, így a szabad hétvégékre érdemes időt szánni a kikapcsolódásra, túrázásra.

Felezőbál és hollywoodi hangulat

Nagy volt az érdeklődés az Eszterházy Károly Egyetem Felezőbálja iránt, amit a Líceum dísztermében szerveztek meg.

Emlékkiállítás és műhelyfoglalkozás

Szabó Magda Emlékkiállítás nyílt az egyetem Tittel Pál Könyvtárában kedden. Kun Zsuzsanna szaktájékoztató elárulta: könyvtáruk a Szabó Magda emlékév tiszteletére elhatározta, hogy bemutatja azt a vándorkiállítást, amit Debrecen város és a Móra Kiadó közös

Hátrányból előnyt: workshop konferencia az egyetemen

Hátrányból előnyt – ezt a címet viselte az Egri Roma Szakkollégium hétfői eseménye. A workshop konferencián több mint százhúsz Tanodába járó diák vett részt. A cél az volt, hogy motivációt jelentő élményhez jussanak, s megismerjék kicsit a felsőoktatást.

Választ kaphattak kérdéseikre a hallgatók

Hallgatói, rektori fórumot tartottak tegnap a Leányka úti C* épületben. A fő kérdések közé tartozott a hallgatói ügyfélfogadási idő bővítése, a tantárgyak ütközése és bizonyos egyetemi épületek állapota.

0
komment

Reflektor

Adventi koncert az egri Ciszterci templomban
Koncertre várja az érdeklődőket az Eszterházy Károly Gyakorló Gimnázium kórusa december...
Hajszálon múlott
Nem sikerült visszavágnia múlt heti vereségéért az EKE-Eger férfi futsal csapatának, így...
Kiemelkedő volt az érdeklődés a nyílt napon
Népszerű volt az Eszterházy Károly Egyetem nyílt napja: több mint 1200 érdeklődő volt...