Az Eszterházy Károly Egyetem hallgatói portálja

Dr. Gucsik Arnold eddigi pályájának összefoglalását elolvasva megijedtem, hogy messze állva a komoly tudományoktól, vajon mennyit fogok megérteni az előadásából, de kellemesen csalódtam. Dr. Gucsik Arnold, az Eszterházy Károly Egyetem egyetemi docense, a pécsi Janus Pannonius Egyetemen szerzett középiskolai földrajz tanár képesítését, a Bécsi Tudományegyetemen doktorált kozmokémiából, ösztöndíjat kapott a japán Okayamai Tudományegyetemre, az angol Cambridge-i Egyetemre és a német Max Planck Intézetbe.  Éveken át dolgozott kutatóként vagy vendégprofesszorként a NASA Fayetteville-i Központjában, több japán egyetemen és Dél-Afrikában. Hazánkban a Magyar Tudományos Akadémia kutatójaként és a Nyugat-Magyarországi Egyetem egyetemi docenseként dolgozott. Jelenleg pedig tudományos tanácsadó a japán és amerikai űrkutatási hivataloknál.

Kevés ember tudhat magáénak ilyen tudományos önéletrajzot, de ekkora tapasztalattal és tudással a háta mögött is bárki számára, - még számomra is - érthetően és érdekesen adta elő Szerves anyagok a Világegyetemben című előadását, a szerves anyagok kutatási folyamatairól és az eddig elért eredményekről.

Ismertette a kozmokémia – az Univerzum kémiai vegyületeivel, jelenségeivel foglalkozó tudományág – mint önálló tudományág létrejöttének fontos mérföldköveit, valamint azt is, hogy technikailag mekkora fejlődésen ment végig az űrkutatás. A különböző űrprogramoknak és kutatásoknak köszönhető sok információ egyre jobban tereli a kutatásokat a legégetőbb kérdések megválaszolására, mint például: hogyan alakult ki a Világegyetem, hogyan alakult ki élet a Földön, van-e a Földön kívül másik bolygó, ahol kialakulhatott az élet vagy egyáltalán szerves anyag?

A földi élet kialakulásával kapcsolatos tudományosan alátámasztott elmélet szerint becsapódó meteoritokon baktériumok kerültek a Földre és ez indította el az élet kialakulását. Viszont nem elég, hogy elindulhasson ez a folyamat, szükség van időre is és állandóságra. A marsi kutatások eredményeként feltételezik, hogy valamikor nagy mennyiségű víz volt a felszínén, akár baktériumok szintjén el is indulhatott az élet fejlődése, de egy vagy több meteorit becsapódása mindent elsöpört és a ma ismert csontszáraz bolygót hagyta maga után. A Föld ’megúszta’ köszönhetően állandó kísérőnknek, a Holdnak, ami megvédte a nagyobb meteorok becsapódásától.

A földön kívüli élet tekintetében pedig az eddigi nagy felbontású spektrális elemzések találtak az élet kialakulásához szükséges anyagokat, de a 4000 vizsgált bolygón uralkodó extrém körülmények miatt valódi életre utaló jeleket nem.

Így az eddigi eredmények alapján egyre többen gondolják, hogy mi vagyunk az ’idegenek’ a Világegyetemben, hiszen annyira törékeny a kialakult rendszer, ami lakható állapotban tartja számunkra a Földet, mint például a keringési sebesség, dőlésszög, pálya… stb., hogy bizonyítottan, ha csak egy fél százalékkal torzulna valamelyik érték, akkor már lakhatatlanná válna. Száz százalékig kijelenteni, hogy nincs máshol élet, viszont nem lehet, hiszen az ismert és ismeretlen Univerzum nagyon kis szegletét tudták eddig megvizsgálni.

Írta: Géczi Katalin

Fotók: Balogh Tibor

• Bor, nóta, kacagás - szüreti mulatság a Gólyahéten