Az Eszterházy Károly Egyetem hallgatói portálja

2020. október 24. Salamon
Hírek

Felkerült a pont az i-re: doktori és Mátra 115 is teljesítve

Tamás Anett | 2020. október 15. 09:35:13 | Utolsó frissítés: 9 napja
„Nagyon nagy célom volt és hihetetlenül boldog voltam, hogy sikerült. Egy korszak lezárult, de a life long learningnek híve vagyok” – interjú Dr. Gyurkó Ádámmal.

 

Ismerjük meg egyetemünk hallgatóbarát oktatóját, Dr. Gyurkó Ádámot, aki igazi sikertörténetet tudhat maga mögött már karrierje kezdetén, hiszen volt eszterházys hallgatóból, egyetemünk gazdaságtudományi karának turisztikai tanszékének kiemelkedő oktatójává vált. A hosszú munka gyümölcse beérett, hiszen az idei tanév kezdetével doktori kinevezését is átvehette, amihez ezúton is szívből gratulálok minden egyetemi hallgató nevében!

 

– Sok tanár szakos hallgatónk ábrándozhat az órákon, hogy egyetemi évei után egyszer majd ő is oktatóként áll a tábla előtt, a hallgatók pedig csillogó szemekkel figyelik minden okfejtését, amiből tanulhatnak. Eszterházys éveid alatt tudatosan készültél jelenlegi pályádra?

 

– Az intézményben 2010 őszén kezdtem meg tanulmányaimat, földrajz alapképzésen. Akkoriban még nem voltak jelen a mai formában ismert osztatlan tanárképzési formák, hanem alapképzésre kellett jelentkezni. Ezt követően a szakirány választása során volt két főbb alternatíva: a már akkoriban is erős tanárképzésünk, vagy a terület- és településfejlesztő geográfusi szakképesítés. Az utóbbi mellett döntöttem, hiszen akkoriban a közszféra ezen területén több lehetőséget láttam. Töltöttem is be a szakirányomnak megfelelő állásokat, tehát nem a kezdetektől vagyok tanár – mesélte nosztalgikusan Ádám első eszterházys élményeit, majd azt is hozzátette, hogy egészen a mai napig 1-2 év megszakításokkal, de mindig is kapcsolódott valamilyen úton-módon az intézményhez.

 

 

 

– Az alapszak elvégzése után azért még messze volt az a doktori fokozat, merre folytattad tanulmányaidat?

 

– Így van, egészen pontosan még hét év kellett a doktori sikeréhez, ami az átlaghoz képest gyorsnak is mondható. Az alapképzést követően még nem éreztem magamban ambíciót a munkaerőpiacon való elhelyezkedésre, úgyhogy mesterképzésre jelentkeztem, amit már jóval tudatosabban terveztem. Az intézmény keretein belül geográfus mesterképzésen maradtam. Ebben a két évben a fő célom az volt, hogy önéletrajzom sorait bővítgessem: több ösztöndíjat megpályáztam, igyekeztem kivenni a részemet az egyetemi közéletből is, TDK-dolgozatot készítettem (témája: a Dél-Mátra vidékének bioenergetikai alapú területi fejlesztésű stratégiája – a szerk.). Elvégeztem a mesterképzéshez tartozó mindkét szakirányt, az erőforrás- és kockázatelemzőt, illetve régiómenedzser geográfust is. Terhelés szempontjából azért nem unatkoztam az 58 kredites félévemben, de minden befektetett energia megtérült. Oktatóim is látták a két év lendületét, és a képzés utolsó félévében már kaptam is egy állásajánlatot a Földrajz Tanszéktől, európai uniós pályázaton belül egy éves munkaszerződést. Ezt követően 5-6 munkakörben is kipróbáltam magam, főként európai uniós projektekkel foglalkoztam, pályázatíró, tanácsadó és megvalósító oldalon egyaránt.

 

– A doktori kinevezéssel pedig végre felkerült az a bizonyos pont az i-re. Tanulmányi utad „végére értél”, vagy pont ellenkezőleg, ez még csak a kezdet, és a jövőben hasonló céljaid vannak esetleg más tudományterületeken?

 

 

– Valóban úgy érzem, felkerült a pont az i betűre, hiszen nagyon nagy célom teljesült és rendkívül boldog voltam, hogy sikerült egy szép eredménnyel viszonylag gyorsan befejeznem. 2015-ben vágtam bele a PhD-képzésbe Dr. Habil. Bujdosó Zoltán témavezetővel. A TDK után kerültünk kapcsolatba a Debreceni Egyetem Földtudományi Karának doktori iskolájában, és nagyon hálás vagyok neki mai napig témavezetői felajánlásáért, hiszen nagyon mély szakmai kapcsolat bontakozott ki ez idő alatt. Mind emberileg, mind szakmailag remekül megértettük egymást, ezért nagyon könnyen tudtunk együtt dolgozni. Úgy gondolom, egy korszak valamilyen szinten ezzel most lezárult, de oktatóként egyértelműen híve vagyok a life long learningnek, és a jövőben is szeretném elmélyíteni tudásomat. Elsősorban a térinformatika, különböző térképes-vizuális ábrázolások és módszertanok szakterületein.

 

– Itt sem tudjuk szó nélkül hagyni a vírushelyzetet, hiszen a mi hallgatói életünket is teljesen felforgatta a távoktatás, majd az ezt követő távvizsgázási időszak. Számodra a doktorid védése kapcsán okozott ez a helyzet bármilyen nehézséget, vagy minden a betervezett rendben zajlott?

 

– Volt rá hatással sajnos. A hároméves képzés elvégzése után, különböző nyelvi és egyéb követelményeket teljesítve úgy fordultam a 2020-as évhez, hogy már a célegyenesben vagyok. A fő kutatásokat már elvégeztem, csupán írásos formába kellett önteni őket. Legtöbb időmet a disszertációm tökéletesítésére fordítottam, és ki lett tűzve az április 27-ei dátum a nyilvános vitavédésre. Ehhez március végén már le kellett adnom a kész anyagot, miután közvetlenül megkezdődtek a járványról és korlátozásokról szóló hírek. A doktori védéseket is határozatlan időre beszüntették, tehát az eredeti időpont ugrott. Nyilván mélyen érintett, hiszen a leadást megelőző hetekben akár hajnal 4-ig is dolgoztam rajta. Szerencsére nem kellett túl sokáig várnom és június végén sikeresen online módon le tudott zajlani a védés.

 

 

 

 

– Ráadásul még oktatóként is meg kellett küzdened a járványügyi helyzet okozta szabályozásokkal, és egyik napról a másikra áttérni távoktatásra. Hogyan sikerült átvészelni ezt az időszakot, könnyen bele tudtál rázódni az otthoni tanításba?

 

– A tavaszi szünettel egy hetet kaptunk arra, hogy felkészüljünk az új helyzetre. Nagyban megkönnyítette ezt jó informatikai érzékem, ezért a technikai része nem okozott nehézséget. A kommunikáció és a feladatok átadása a hallgatók felé valóban nem volt egyszerű, de igyekeztem minél közérthetőbben és minél többször kapcsolatba lépni velük. Összességében úgy gondolom jól ment az átállás. Természetesen ez a digitalizálás rengeteg plusz órát jelentett, de szerencsére a kidolgozott anyag és feladatok nem vesznek el, illetve beépíthetőek a normál oktatási rendszerbe is.

 

–  Az idei tanév kezdete sem egyszerűbb, hiszen a sok jó hírt és nyár utáni lendületet még mindig beárnyékolja sajnos a koronavírus. Mit gondolsz a nem épp szokványos tanévkezdésről és a jelenlegi hibrid oktatásról?

 

– Úgy gondolom, legnagyobb haszna a levelező tagozaton mutatkozik meg, ott ugyanis a legtöbb hallgató már egyéb elfoglaltsággal rendelkezik, pl. munkahely, család, és sok esetben az egyetemi jelenlét nehezen oldható meg, ezért véleményem szerint a levelező tagozaton ezt hosszú távon is érdemes lehet alkalmazni. Nappali tagozaton is van relevanciája, hiszen bizonyos elméleti tárgyak ismeretei online színesebben átadhatóak.

 

–  Ha már megemlítettük a nyári lendületet, tudjuk, hogy abból nálad nincs hiány, hiszen rendszerint részt veszel teljesítménytúrákon és terepfutáson is. Kérlek, mesélj erről a szenvedélyedről, mióta az életed része?

 

 

– Valóban van egy ilyen hóbortom, ami a Mátra köré összpontosul. Mindig is a szívem csücske volt, hiszen onnét származom, és már kiskoromtól kezdve jártuk az erdőt családommal. A természet szeretetét pedig tovább erősítették a földrajzos terepgyakorlatok is. Az első megmérettetésem 2016. január 30-án volt. Ez a Téli Mátra teljesítménytúra napja. Indokom főként az előző évben folytatott budapesti irodai munkaköröm volt. Annak ellenére, hogy nagyon sokat tanultam ott, fizikálisan és mentálisan korlátozott, és az ebből való kiszakadáshoz tűztem ki magamnak a Téli Mátrát célul. Nem volt egyszerű, hiszen a téli időjárási viszonyokon túl 40 km-es távval kellett megküzdenem már rögtön az első alkalommal. A célba érés utáni első gondolatom persze az volt, hogy soha többet, viszont szép lassan a szenvedélyemmé vált. 2018-ban már egyre inkább szerelmesévé váltam a sportnak, több mint 600 km-et tettem meg, 2019-ben pedig már a megszállás közeli állapotig jutottam, ugyanis nagy célul a Mátra 115 teljesítését tűztem ki. A valóságban viszont ez egy 132 km-es túra, amit 31 óra alatt tudtam megtenni. Ezen kívül pedig a Mátra teljesítménytúra mozgalmának mind a 21 túráján ott voltam, ami már 1000 km-et jelentett, mindemellett egy-két budapesti és bükki túrán is részt vettem. Idén pedig 5. alkalommal is sikeresen teljesítettem a Téli Mátrát, és az első 9 órás időmet 5 óra 54 percre tudtam redukálni. Ez inkább már a terepfutás szintje, mint túrázás, és ebbe az irányba is igyekszem elmozdulni a jövőben.

 

 

– Milyen tanácsokat tudna adni egy teljesen amatőrnek, aki most kapna kedvet a teljesítménytúrákhoz?

 

– 40 km-be semmiképp ne ugorjon bele. Először 10 km-es, rövidebb túrákon próbáljuk ki magunkat. Fontos a motiváció. Nagyon meg kell gondolni, melyik túrába kezd bele az ember, ezért az egész alapos tervezést igényel. Úgy gondolom, mindenképpen olyan térrészt kell választani, ami az ember szívéhez közel áll. Emellett nagyon fontos a jó hangulat, a baráti társaság – ez a kezdeti nehézségeken könnyen átsegít. A túra végével megszépül az emlék.

 

– Segítsd pár jó tanáccsal, azokat a hallgatókat, akik szintén hasonló karrierről álmodnak és hasonló utat szeretnének bejárni, mint a tiéd.

 

– Mindenféleképpen legyen jövőképünk, de nem kell 10-20 éves álmokat kergetni. Ha 2-3 évre előre látunk, mindig a következő lépésre fektetünk nagy hangsúlyt, és minél alaposabban megtervezzük azt, akkor sikeresen teljesíthetjük céljainkat. Van egy kedvenc mondásom is hozzá: „a terv semmi, a tervezés minden.” Ez a szellemiség segíthet abban, hogy ezeket a 2-3 éves célokat sikeresen teljesítsük, lépésről lépésre.

 

Köszönöm szépen az interjút, további sikereket és jó egészséget kívánok!



0
komment

Reflektor

Válaszd az Eszterházy Károly Egyetemet!
Már lehet jelentkezni a 2021 februárjában induló keresztféléves képzéseinkre!
Rajzpályázatot hirdet az Eger Termál Kft.
A Bitskey Aladár Uszoda fennállásának 20. évfordulója alkalmából az Eger Termál Kft....
Legyél te, aki borainknak márkanevet adsz!
Az Eszterházy Károly Egyetem szőlőbirtoka a borpiacon megjelenő márkanevének megalkotására...