Az Eszterházy Károly Egyetem hallgatói portálja

2020. október 24. Salamon
Hírek

„Rajtunk múlik, meddig jutunk el”

Kis Dalma Róza | 2020. október 07. 13:55:16 | Utolsó frissítés: 17 napja
Beszélgetés Valter Attilával, a Tour de Hongrie 2020-as győztesével.

 

Idén Szeptember 2-án ért véget a 41. Tour de Hongire ötnapos kerékpáros körverseny. Az utolsó napon Miskolcról induló bringások mintegy 188 km-t tekertek, melynek végpontja ez alkalommal is a Kékestető volt. 2005 óta először újra magyar versenyző nyerte meg a futamot, aki nem más, mint Valter Attila, a CCC Pro Team bringása, és egyetemünk sportszervező szakos, végzős hallgatója. – Kis Dalma Róza interjúja.

 

 

– Már több mint egy hónap eltelt azóta, hogy megnyerted a 2020-as Tour de Hongrie-t és azóta az egész ország büszke rád. Milyen érzések kavarognak benned?

 

– Nehéz szavakba foglalni. Sokan kérdezik ezt tőlem azóta is, de nem tudok rá válaszolni igazán. Hihetetlen érzés volt, és ott a helyszínen nagyon erősen élt bennem, de a győzelem után körülbelül egy héttel el is múlt ez a győzelmi hangulat sajnos, hiszen az új versenyekre kellett koncentrálnom. Az viszont nem kérdés, hogy az életemet teljesen megváltoztatta ez az eredmény.

 

– Hihetetlen hajrának voltak szemtanúi a nézők, végig elől láttunk, de az utolsó 700 méteren fantasztikus erőre kaptál, és szinte játszi könnyedséggel nyerted meg az összetett mellett a hegyi pontversenyt és a magyarok versenyét is. Most visszatekintve mit gondolsz, minek volt köszönhető a sikered?

 

– Mint a legtöbb sportágban, itt is az számított, hogy ki a legerősebb, ki van a legjobb formában. Jól tudtam taktikázni, egész héten jó csapatom volt, és a hegyet is ismertem. Bár pesti vagyok, sokszor edzek a Kékes felé, a verseny előtt pedig direkt azon az útvonalon szoktam készülni, így tudtam milyen kanyarok várnak rám, és próbáltam elhinni, hogy ez összejöhet, bízni saját magamban.

 

 

– Az látszott, hogy ismered a Mátra lankáit, és a hazai terepen ismerősen mozogsz. Hogyan készültél az idei versenyre?

 

– Igazából nem készültem külön edzéssel se mentálisan, se testileg. Egy évben nagyon sok versenyem van, és az idei magyar körverseny nem volt a legfontosabbak között, nem is erre készültem a legtöbbet. Éppen emiatt lehet, hogy titkon erre asszociáltam, és így nyertem meg, hiszen magyarként tudtam, hogy nekem ez nagyon fontos. Ugyanúgy edzettem, mint minden más versenyre és fejben lehet, hogy ez segített is, hiszen így nem nehezedett rám nagy nyomás, hogy a hazai versenyen nekem kell a legjobbat mennem.

 

– Mikor alakult ki a kerékpározás iránti szenvedélyed?

 

– Igazából mondhatni, hogy nekem csak mázlim volt, hiszen én beleszülettem ebbe a világba édesapám miatt, aki szintén versenyző volt már fiatal kora óta. Ennek ellenére szerintem ezt nem gondolta volna senki rólam, hogy hosszútávon sikerül ilyen pályát befutnom. Most már azonban érzem, hogy karnyújtásnyira vannak azok a nemzetközi sikerek, amik tényleg sokat mondóak számomra is.

 

 

– Soha nem volt rajtad nyomás amiatt, hogy édesapád kapcsán neked ebben a sportágban jól kell teljesítened?

 

– Nem volt ilyen nyomás. Én sok más sportot is kipróbáltam, kézilabdát, kosárlabdát, úsztam is egy darabig, de mindig ott volt mellette a kerékpár. Voltak nekem is hullámvölgyeim, amikor elment a kedvem az egésztől, főleg amikor rájöttem, hogy ez csak úgy fog menni, ha ennél már csak többet edzek, kevesebbet soha. Nagyon soknak tűnt, de nem voltam soha kényszerítve. Édesapám okosan kezelte ezt. Amikor kellett egy kis támogatás, vagy noszogatás, akkor ott állt mellettem, és segített, mint edző és szülő egyszemélyben, de tudta, hogy helyettem nem akarhatja mindezt.

 

– Mi az, amit a legjobban szeretsz ebben a sportágban, ami végül legyőzte a többi sportot, és e mellett tetted le a voksodat versenyszinten?

 

– Ezen még nem is gondolkodtam. Talán a sebességet, a versenyzést. Sok sportot szeretek és követek, de a versenykerékpárt az egyik legnehezebbnek gondolom, és számomra nem is volt kérdés, hogy ezt szeretném csinálni. Nagyon szeretem benne, hogy sokat utazunk a versenyek miatt, így eljutottam már Amerikába, Ausztráliába, de Európa összes országában jártam már. Sajnos bárhol is legyünk, főleg a versenyre tudunk csak összpontosítani, és nincs időnk várost nézni, hiszen nem sétálhatjuk le a lábunkat a verseny előtt, a megmérettetés után pedig szinte egyből útra kelünk… Azért szerencsére van, hogy úgy szervezik, legyen időnk szétnézni, így tudtam felfedezni Londont, Párizst, Milánót, sok olasz várost, és Németországot is.

 

– Milyen mérföldköveket, korábbi versenyeket tudnál említeni, melyek egyértelműen elkísértek az idei Tour megnyeréséhez?

 

– Egy versenyt nehéz kiemelni, de talán a tavaly nyári, U23-as Tour de L’Avenir-en elért eredményemet tudnám említeni, amikor sikerült az egyik legnehezebb szakaszt, a Királyszakaszt megnyernem. Azért jelent sokat ez az eredmény, mert a 23 éven aluliak Tour de France-ának is szokták hívni, és sokan, akik az U23-on értek el eredményt, azok később jól teljesítenek a nagy Tour-on is, vagy más nagy nemzetközi versenyeken. Annak örülök, hogy alig van olyan verseny, amit külön kiemelhetek, mert a tavalyi évem állandó jó eredményeket hozott. A legjobb 10 között zártam több mint 30-szor, ami eléggé ritka, hiszen így körülbelül 15-ször állhattam a dobogón. Ez a folyamatos jó teljesítmény az, amire büszke vagyok.

 

 

– Gondolom azért ennyi verseny mellett szükség van kikapcsolódásra is. Mit csinálsz, ha éppen nem tekersz?

 

– Igazából, mivel kevés időm van a versenyek és az utazás miatt, ha itthon vagyok, akkor szeretek a családommal és a párommal lenni, illetve a filmnézés vagy videójáték kapcsol ki. A holtszezonban – ami a mi sportágunkban eléggé rövid – van lehetőségem a barátaimmal találkozni, de szezonközben a hobbi az a pihenés, a kikapcsolódás.

 

– Nemcsak élsportoló vagy, de egyetemista is, ez az utolsó éved az Eszterházy-n. Az itt töltött évek alatt hogyan sikerült megteremtened az egyensúlyt a tanulmányok végzése és a versenyekre való készülés között?

 

– Az elején nagyobb hangsúlyt fektettem az iskolára, és nem is csúsztam meg egy tárggyal se. A tanárok nagyon sok mindenben segítettek és rugalmasok voltak, így sokszor még az utazásaimat is a tanulmányaimhoz igazítottam, vagy két verseny között hazajöttem egy-egy vizsgára. Utazáskor, versenyek előtt, vagy akár repülőn is tudok tanulni, így sikerült teljesítenem a tárgyaimat. Nincs is már más hátra, mint a vízi tábor, hiszen öt napot nem tudok kihagyni se az edzésből, se az utazásokból, és nyáron tétversenyeim vannak a tábor időpontjában. Emiatt van csúszásom, de nem sietek sehová, ugyanis szeretnék még hosszabb távon a kerékpáros világban maradni, és nekem csak utána lenne szükségem a diplomára. Addig is, amilyen ütemben tudom, úgy igyekszem elvégezni az egyetemet.

 

– Vannak terveid a sportszervezői diploma megszerzése után ezen a szakterületen?

 

– Pontosan még nem tudom, hogy „mi leszek, ha nagy leszek”, de biztos, hogy a sport területén szeretnék elhelyezkedni, bármilyen hosszú is lesz a kerékpáros pályafutásom. Akár a Kerékpáros Szövetségnél, vagy az Olimpiai Bizottságnál, vagy akár önkormányzati szinten is el tudnám képzelni magamat a jövőben.

 

– Mit tudnál tanácsolni azoknak a fiataloknak, gyerekeknek, akik csak a tévéből látják ezeket a nagy győzelmeket, de megvan bennük a vágy, hogy hozzád hasonlóan versenyezzenek a sportágukban?

 

– Amikor kisebb voltam, nem tudtam elképzelni, hogy mi az a titok, amitől a magyarok is bejuthatnának a nemzetközi nagy versenyekre, és nagy eredményeket érhetnének el, de most, hogy ezt sikerült elérni, csak annyit tudok tanácsolni, hogy ne a kiskapukat és a titkokat keressük, hanem akkor is végezzük el a munkát, amikor rosszabbul megy. Akkor edzettem igazán, amikor nagyon rosszul esett. Folyamatosan éreztem magamon a fejlődést. Ha nem fejlődtem úgy, akkor valamit másképp csináltam, máshogy edzettem. Lehet mondani, hogy másokhoz képest nekem könnyebb volt, hiszen mindent megkaptam ahhoz, hogy olyan felszereléssel edzhessek, olyan versenyeken indulhassak, melyek végül ide vezettek, de ez sok mindenkinek megadatik. Onnantól pedig rajtunk múlik, meddig jutunk el. Úgyhogy nincs itt titok, nincs kiskapu, se kifogás, én is azt tudom mondani, amit édesapám mondott nekem: a munka mindig megtérül.

 

 

Köszönjük a beszélgetést, további szép sikereket kívánunk, sok kitartást a diploma megszerzéséhez, és a következő versenyekhez!

 


Azóta Valter Attila hatalmas népszerűségnek örvend, már csak azért is, mert csapatával a világ egyik legnagyobb tradícióval bíró körversenyén, a hétvégén elstartolt Giro d'Italián is rajthoz állt. Erről szóló cikkünket megtalálod uni-eszterhazy.hu oldalunkon!


 

 

Fotók forrása: CCC group



0
komment

Reflektor

Válaszd az Eszterházy Károly Egyetemet!
Már lehet jelentkezni a 2021 februárjában induló keresztféléves képzéseinkre!
Rajzpályázatot hirdet az Eger Termál Kft.
A Bitskey Aladár Uszoda fennállásának 20. évfordulója alkalmából az Eger Termál Kft....
Legyél te, aki borainknak márkanevet adsz!
Az Eszterházy Károly Egyetem szőlőbirtoka a borpiacon megjelenő márkanevének megalkotására...