Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem hallgatói portálja

2021. december 08. Mária
Kultúra

Horváth Viktor: A vers ellenforradalma (Lekötelezők 3.)

Galda Gábor Attila | 2021. szeptember 29. 09:46:33 | Utolsó frissítés: 3 hónapja
Könyvajánló-sorozatunk harmadik részeként az eddigiekhez képest más irányba, a verstan, a műfordítás és az irodalomoktatás módszertanának és problémakörének világába tekintünk be. Nem csak versíróknak, de műfordítóknak, magyarszakos hallgatóknak és irodalomtanároknak is ajánlom.

 

Habár Horváth Viktor A vers ellenforradalma (Magvető, Budapest, 2014) című kötete első hallásra egy radikálisan új szemléletmód bemutatását feltételezi, ha beleolvasunk, kiderül, hogy valójában egy régen (a kezdetektől egészen kb. a 18. századig) még meglévő, de mára a közoktatásból kiveszett módszer újbóli alkalmazását ajánlja: az irodalom íráson keresztül történő megismerését. „Semmi különös nem fog történni. Csak visszaállítjuk az alkotva tanulás sokévezredes hagyományát.” (10. oldal) A címben szereplő ellenforradalom ironikus módon hívja fel a figyelmet arra, hogy éppen a mai, az alkotás fontosságát figyelmen kívül hagyó módszer tekinthető elavultnak, és a „régi” módszert szükséges ismét meghonosítani – természetesen néhány modern kiegészítéssel együtt. „A rajztanárok rajzolni tanulnak, a hegedűművészek hegedülni, a színészhallgatók színészkednek, és ez így van rendjén. Az irodalom is művészet, azonban itt az intézmények elfelejtették az alkotva tanítást.” – olvassuk a fülszöveg első mondataként. A kötet első sorban a verstannal, versfordítással foglalkozik, de ezzel együtt betekintést ad fontosabb irodalomtörténeti állomásokba, és kérdéseket vet föl, iránymutatást ad a mai irodalomoktatással és annak lehetőségeivel kapcsolatban. „Tehát ne rendszeres verstan következik, hanem a rendszeres írástanítás módszertana felé tett lépés…” – írja a szerző.

 

 

 

Horváth Viktor: A vers ellenforradalma, Magvető, Budapest, 2014

 

A könyvben olvasható 39 alkotói feladaton keresztül egy általános verstani alaptudást szerezhetünk. A kötet fő témáját a három versrendszer: az ütemhangsúlyos, az időmértékes és a szimultán verselés képezi, illetve nagy szerepet kap a műfordítás mestersége is. A szerző saját és egyetemi hallgatóinak munkáin keresztül ad alapos példákat és részletes, oktató jellegű leírást szinte mindenről, amit tudni lehet a versírás és a fordítás alapjairól. Mindezt korszerű megközelítéssel és hangvétellel, néhol humoros hozzáállással lazítja: „[…] írjuk végig ugyanezt a folyamatot más antik mintázatokkal is – nézzük meg az aszklepiádészi strófa változatait és az alkaioszi strófát. Ezektől a gyakorlatoktól javul a közérzetünk, udvariasabban bánunk családtagjainkkal.” – részlet az egyik feladatból.

 

Alkotóként kellemes kimozdulás volt a komfortzónából ez a kötet, hiszen eddig egy-két kivétellel csak szabadverseket írtam. A verstannal közelebbről csak egyetemi tanulmányaim elején foglalkoztam, és mivel a szabadverseknél nem olyan fontos szem előtt tartani a kötöttebb verstani jellemzőket, így csak e könyv kapcsán merült fel bennem, hogy alaposabban, alkotói szemmel is utánuk nézzek. Rejtvényfejtést idéző érzés eljátszadozni például a verslábakkal, sok dologra felfigyeltem és rájöttem a formaversek, kötött sorok próbálgatása és alkotása közben. Sok verstani ismeretet, tudást kaptam, amelyek még akkor is fontosak, ha első sorban nem kötött formájú verseket ír az ember.

 

Hadd térjek ki egy kicsit. A hexameterek, a ritmika gyakorlása egy idő után nagy felfedezést tett bennem: lett egy új érzékem, egy új érzékszervem. A magyar nyelv tele van hexameterekkel. „Áfásszámla igényét kérjük előre jelezze” – talán ez a legismertebb. Jelen taglalt könyv olvasása után egy-két héttel láttam ezt a feliratot egy pénztárgépre ragasztva. Néhányszor találkoztam már vele, de így, már edzett füllel, ez nagyban beizzította nálam azt a bizonyos érzéket, mert ez volt az első, hogy a „való életben” is találtam egy hexametert. Van egy meglepően dallamos háttérzenéje a magyar nyelvnek, de legtöbbünknél ez le van némítva. Nálam a verstan most feltekerte a hangerőt 100-ra. Azóta pedig egyfolytában hallom a beszélt magyarban is ezt a háttérzenét, ritmust, adoniszi kolónok (tá ti ti tá tá ­– a sorvég mindig tá) tönkelegét. Ráadásul belőlem is jobban szól – kasszától való távozásom után, kilépve a helyi élelmiszerüzletből, már jött is a következő gondolat: „Néhány perc és zár a dohánybolt, esteledik már.” A könyvnek pedig igaza lett: „A művészet hasznos tudatmódosító, segít elviselni saját magunkat és a külvilágot. Megváltoztat bennünket, a környezetünk pedig általunk változik.” (136. oldal) Érdekes élmény egy új érzékszervvel újra-felfedezni a világot.

 

 

 

Forrás: https://kmtg.hu/tagok/horvath-viktor/

 

 Visszakanyarodva,  az elméleti leírásokon és gyakorlati feladatokon keresztül a könyv kitér néha a verstanon kívül eső, de irodalomhoz kapcsolódó érdekességekre is, mint például a „vers” szó eredete: „A sor retrográd módon, visszafelé képződik meg. […] A „vers” szó eredete is ezt mutatja. A latin szóbokor névszói és igei változatai valaminek a fordítottját, visszáját jelentik, megfordulásra, megfordításra, újrázásra utalnak ("vertere" eredetileg = az eke megfordítása a szántóföld végén). Nem véletlen, hogy sok idegen nyelvben a „vers” szó elsősorban „sort” jelent.” (19-20. oldal) Azaz: úgy, ahogy a termőföldet is sorról sorra megveljük, termőképessé tesszük az ekével, úgy az emberi beszédet, írást is verssé veljük, művészivé tesszük a sorokba rendezésen keresztül. Szerintem ez csodálatos. Szebb eredendő jelentése a vers szónak talán nem is lehetne.

 

Ám mindezek mellett a kötet másik célja az irodalomoktatás felfrissítése, korszerűvé tétele bizonyos kérdések felvetésével, problémák megoldásához szükséges irányok megmutatásával. Hiszen ez a könyv nem csak írni tanít, hanem tanítani is tanít. A benne lévő feladatokat tanórai keretek között is alkalmazhatjuk, sok pedagógiai, módszertani eljárást kínál középiskolai és egyetemi tanárok számára. Ezeken keresztül közelebb lehetne hozni, hatékonyabban meg lehetne ismertetni és értetni a régebbi nyelvezeteken írt irodalmat is a tanulókkal. A diákok nagyrésze régi korok lenyomataként, valami távoli emlékként tekint az irodalomra, nem pedig egy ma is létező és működő, izgalmas művészeti ágazatként. Ennek oka, hogy az irodalomoktatásból szinte teljesen kiveszett az, hogy az irodalmat művészetként kezeljük – márpedig: „Nézzünk rá a többi művészeti ág oktatására – a felsőoktatásban mindenhol van művész- és tudósképzés egyaránt. A tanárképzés e két iránynak az alkalmazása; és a tanároktól függ a közoktatás minősége, a közoktatástól pedig a felnőtt életünk minősége. Vegyük vissza az irodalomoktatásba az alkotva-tanítást, illetve írással tanítsunk irodalmat. Az irodalom is művészet.” (140. oldal) Ha az antik és klasszikus műveket alkotással, kreatív feladatokkal (is) tanítjuk, és a mai kortárs írók és költők bemutatásával is szélesítjük a diákok látóterét, realizálják, hogy az irodalom is ugyanolyan élő művészet, művészi tevékenység, mint például a zene vagy a festészet, ezzel jóval közelebb hozva azt számukra időben és térben is.

 

Egyetértek a szerzővel. Ez a kötet nemcsak egy verstani munka, hanem kevert műfajú kötet a verstan, a műfordítás és a pedagógiai módszertan metszetén. Alapos elméleti és gyakorlati verstani tudást ad, bevezet a műfordítás alapjaiba, hozzáértőn taglalja az (irodalom)oktatás legégetőbb hiányosságait és megoldásukra irányt mutat, valamint egy megbízható segédletnek bizonyul irodalomtanárok számára. Mert mindez természetesen kölcsönhatásban áll egymással a fő célért: „Alakítsuk át a tanagyagot […]. Tanítsunk írással; külföldi költőktől fordítsunk rövid verseket, magyar művekhez írjunk imitációkat, átiratokat […]. Írjunk velük együtt! Meglepő eredményt kapunk: a diákokat érdekelni fogja az irodalom.” (143. oldal)



0
komment

Reflektor

Az interjú, ami miatt szívek virulnak ki
Egri fellépésük után beszélgettünk a Szomszédnéni Produkciós Iroda „munkatársaival”,...
Irány Regensburg! - II rész: Az első éjszaka
Amikor az ember el kezd felkészülni egy Erasmusos utazásra, elég könnyen elkövetheti a...
Legyen ismét eszterházys Eger Csillaga!
Báder Elemér, egyetemünk osztatlan ének-zene - német nyelv és kultúra tanár szakos...