– Fogékonyan a hallgatók, nagyon sokat kérdeznek, látszik, hogy tájékozottak – kezdi a beszélgetést Dr. Botos Barbara, felidézve, hogy bár csak szeptember óta oktat Egerben, bizony volt már példa rá, hogy 11 órás „maratont” tartott. – Az érdeklődés elengedhetetlen, hiszen rendkívül gyorsan változik a jogi, stratégiai környezet, legyen szó éghajlatváltozásról, vagy klímapolitikáról, így az oktatás során is szükséges ezekre a lehető legrövidebb időn belül reagálni. Az, hogy ki mennyire naprakész, alapvetően befolyásolja az oktatást (is) a XXI. században. Egy példával érzékeltetve: vannak remek szakkönyvek, fontos ismeretekkel a 2000-es évekből, de azokban jövőidőben olvashatunk emissziókereskedelmi rendszerről, holott az már másfél évtizede működik.
– Uniós vállalás, hogy 2050-re elérjük a karbonsemlegességet. Ilyen sürgető a gond?
– Az éghajlatváltozás a legnagyobb kihívás az emberiség életében, emellett az összes létező gond eltörpül. Ha ezt nem oldjuk meg, minden más probléma okafogyottá válik. Ez egy óriási házi feladat. Ráadásul
a jövőért kell most cselekedni úgy, hogy a következő generáció „fizeti vissza” azokat a beruházásokat, amelyeket értünk teszünk meg.
Mondhatjuk: tőlük veszünk fel hitelt. Talán a Times címlapján láttam nemrég egy grafikát, amely hullámokként ábrázolta a kihívásokat: egy kisebb cunami volt a covid-19, egy nagyobb, hogy hol tart a világ gazdasága, de a legnagyobb az éghajlatváltozás, ami mindent elsöpörhet, ha nem készülünk föl rá.
– Oktatóként, szakpolitikusként hogy látja, érzik az emberek a probléma jelentőségét?
– Igen, de még nem tesznek aktívan a megoldásért. A vállalatok is egyelőre inkább kis vállalásokat népszerűsítenek, de itt sokkal többről van szó. Azok a beszállító cégek, amelyek nem diverzek, nem állnak több lábon, azokat elsöpri majd az a zöld átállás, amely nem támogatja a nem energiahatékony megoldásokat. Emellett természetesen a munkaerő-megtartás is fontos szempont.
– Hogyan lehet ezeket az üzeneteket eljuttatni közvetlenül az emberkehez, például egy észak-hevesi kis faluba?
– Egy észak-hevesi falu lakója jól látja a Mátrai Erőmű problémáját. A széntüzelés strukturált kivezetése nem bezárást, hanem átalakítást jelent. A feladat, hogy hogyan tudjuk ezt a társadalom minden szintjén megvalósítani, környezeti integritást biztosítani, segíteni a gazdaság hatékonyságát, és ami nagyon fontos: átképzéssel, átstrukturálással, iparfejlesztéssel munkát, jövedelmet, célt adva az embereknek.
Ez egy összetett folyamat, nem véletlenül dolgozunk közösen önkormányzatokkal, kormányhivatalokkal, iparkamarákkal, vagy éppen az Eszterházy Károly Egyetemmel.
Heves megyének, illetve ennek a régiónak komoly szerepe lesz abban, hogy az úgynevezett „igazságos átmenetet” – amely azt hivatott garantálni, hogy az átállás a fenntartható gazdaságra olyan módon történjen, hogy közben figyelembe veszik a munkavállalók jogait és megélhetését is – komoly vízióval, strukturálva vigyük végig.
– Előadásában hangsúlyozta: az üvegházhatásúgáz-kibocsátás visszaszorításában uniós viszonylatban hazánk jól teljesít. A globális kihívás dacára lehetünk optimisták?
– Nemcsak az uniós átlaghoz, hanem sok nyugat-európai országhoz képest is jól álluk. Ez a kibocsátás-csökkentési tendencia pedig nem pusztán a rendszerváltozás utáni nehézipar-összeomlással magyarázható, hanem köszönhető egyebek között olyan aprónak tűnő lépéseknek, mint hogy elindult a szelektívhulladék-gyűjtés, vagy, hogy otthonunkban szabályozható a távhő. Az eszközök, az adottságok megvannak, de azt is látni kell, hogy Magyarország az egész Föld kibocsátásnak az egyezrede, azaz mindenkinek tennie kell a célokért.
A konferencia visszanézhető itt:
