Az Eszterházy Károly Egyetem hallgatói portálja

2017. november 23. Kelemen
SzínTér

Invariáns - Megnyitóbeszéd és képek

Paletta Online | 2016. október 20. 09:59:18 | Utolsó frissítés: 1 éve
A dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában nyitották meg az Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Intézet oktatóinak INVARIÁNS című kiállítását.

 

A kiállításról ITT találjátok beharangozónkat.

 

Boros Lili megnyitóbeszéde

 

Ha hiszünk Jean Baudrillard szimulákrum-elméletének, akkor a minket körülvevő tárgyak, jelenségek, s bármi, ami a fogyasztói társadalmunk része, csak pótlék, tehát nincsen valóság, annak a tömegmédia által nyújtott szimulákruma létezik csupán. Baudrillard 1996-os programadó írásainak olyan nagy hatása volt, hogy még a Mátrix című film is erre a feltételezésre épült. S bár a szerző a képzőművészeti produktumokra is úgy tekintett, mint ennek a rendszernek a részei, véleménye szerint az esztétikai elv háttérbe szorulásának az eredménye, hogy a művészet a társadalom minden szintjén szétterjedt. Ha Nicolas Bourriaud francia kurátort és kritikust említem, akkor egy olyan változást kell kiemelnem, mely szerint korunkban a művészet inkább modellez, mintsem reprezentál, a társadalom szövetébe illeszkedik és nem inpsirálódik abból. Ezért válhat egy-egy (mű)tárgy, szobor kvázi-tárggyá, tárgyszimulációvá (pl. Szigeti Gábor Csongor Radarja), kvázi-realitásokká, lásd Sipos Levente videoanimációjaát Faa Balázs Léniáját, illetve Szurcsik József ál-árkádikus jeleneteit). Erőss István Dialógus című videójában a konfrontatív helyzetet az emberi szembenállás konvencionális pozíciójaként modellezi: az egymással szemben álló alsónadrágos férfiak liszttel dobálják egymást, miközben háborús hangok, robbanások hallatszanak, a testen maradt ragasztócsíkok mellett a lisztszemcsék pedig megtapadnak.

 

 

 

De Csontó Lajos  archívumokból kiemelt és felhasznált, az 1914-es év atmoszféráját tükröző, megkettőzéssel módosított fotói nem csak dekonstruálnak, hanem a reprezentációs portré lényegi tulajdonságát, küldetésének elégtelenségét hangsúlyozzák. A reprezentációnak szánt portré ilyen átformálása (nem csupán a szubjektum, sőt, nem elsősorban a szubjektum reprezentációja) önmagához való viszonyulást jelent. Csontónál, aki egyébként jócskán körüljárta már ezt a kérdést korábban is, a portré nem egyszerűen az identitás vagy én feltárásából áll, hanem az ént hivatott kiemelni a képből: „képtelenít” (Jean-Luc Nancy terminológiájától némiképp eltérően), egy szubjektumot szubjektumviszonyba helyez, önmagához képes viszonyulni. Míg itt történeti kontextusba van ágyazva a reprezentáció kérdése, hiszen történelmi személyiségek, Tisza István és Ferenc Ferdinánc módosított, portréit látjuk, addig Blahó Borbála nagy méretű kettős rajza a valóság–ábrázolás viszonyára vonatkozik: a modell, azaz egy szobanövény azonos, amit az alkotó két különböző időpontban rajzolt le. A két rajz majdnem teljesen megegyezik, egymástól csak nüanszokban különbözik, így a felületes figyelem számára nem is észrevehető az eltérés. Mindez a látás személyességére, az érzékelés objektivitásának lehetetlenségére utal. A nézőpont megváltozására és az ebből való metaforikus jelentés kibontására építenek Szita Barnabás „Mindent látó szemei”, azaz drónfotókon alapuló grafikái. A drónokkal készített felülnézeti fotók különböző vallásokhoz tartozó szakrális épületek kupoláit mutatják, egy olyan formát, amelyről Leon Battista Alberti is úgy tartotta, hogy a tökéletest, azaz az istenit a kör fejezi ki a legmegfelelőbben; a kupola egyben égmodell is. Barnabás sorozata felveti azt a lehetőséget, hogy ebből a nézőpontból a vallások uniformizálódnak, de azért nem feltétlenül kell hinnünk a drónok „szemének”.

 

 

Az ún. téri fordulat (spatial turn) óta kitüntetett figyelemben részesül a tér, mint az emberi test mozgása által élettel megtöltött és létrehozott konstrukció, vagy az emlékezésre kijelölt személyes tér. Az életfolyamatot modellezi Juhász Éva és Zeman Zoltán közös munkája – itt fotódokumentációban láthatóak a kapufák közé kifeszített zsinórok. A fotós a mulandósággal megy szembe, amikor tárgyak, részletek megörökítését választja: Juhász Éva tájképként tételezi a testek felszínét, a látszólag objektíven kezelt részletek fotóin keresztül a (női) test történetének a narratívája bontakozik ki. Ez csakis szubjektív lehet; a hiány pedig ugyanúgy végigkíséri a fénykép-mementókat, mint a töredékesség. Mayer Éva terei nem valós terek lenyomatai, hiszen azok nem alkalmasak a lélek útjainak bejárására, hanem a belső képek vizualizált változatai, fények mint írásnyomok szűrődnek át a felületeken, a lélek tájképén. A város éjszakai fényei a művészet történetében mindig alkalmasak a lélek belső, rejtett oldalainak felmutatására. A megismerés lehetősége az alkotás megértő folyamatában és a megismerő egyén folytonos önteremtésében rejlik, ezt alkalmazza szisztematikusa Mayer Éva munkáiban.

 

 

 

Ványai Magdolna Végtelenített idejében vagy Kopasz Tamás Zuhanásában sem narrációról, sem lineáris időről nem lehet szó, képeik a vizuális emlékezet lenyomatai, vagy folyamatokat rögzítenek, hiszen, ha lehet valamilyen sorrendről beszélni, akkor ezt az emlékezet diktálja, és ahogyan Proust Az eltűnt idő nyomában című alkotásában írja, figyelmen kívül hagyja a lineáris időt. F. Balogh Erzsébet munkái az emlékezés rétegei, egymásra rakodó pauszpapír-felületek, tükröződésekkel térbe szerveződnek, kilépnek a térbe. Balázs Péter csoportokba rendezett képei és vasvirágjai a természetben megfigyelhető rendszer, struktúra nyomába eredtek, Süli-Zakar Szabolcs a mindennapi használatból mára már kikopott, felhalmozott talált tárgyakat fotózott. Kótai Tamás akril-vászon képei az időtapasztalásra vonatkoznak, enigmatikus tárgyi maradványok, funkciójuktól megfosztott tárgyak már csak emlékeztetnek magukra, de nem azok, inkább a jelen-jövő összekötésére, modellezésére alkalmasak.  Mátrai Erik színek reflexeivel teremt teret, míg Horváth Dániel festményein részben elbizonytalanítja a térviszonyokat, terei tulajdonképpen heterotópiák, azaz (Foucault terminológiájában) olyan terek, amelyek az összes többi térrel és felülettel összefüggésben vannak, azokat tükrözik.

 

Fotó: Szigeti Csongor

 

További beszámolók: Egri művészek tárlata Dunaszerdahelyen – Az identitás nyomában

A Hirado.hu-n az 5. perctől: http://www.mediaklikk.hu/video/ma-delutan-2016-10-14-i-adas-5/

 



Témánál maradunk

Ossz, lájkolj és szólj be!

A szerk. ajánlja

Saját Egyetemi indulónk lesz!

A The Hangover Band hatalmas meglepetéssel készül! A nagy sikerű Egergyanús című számuk után, most nekünk, a hallgatóknak is kedveskednek.

Megvan az új EHÖK elnök!

Tisztújító küldöttgyűlés keretein belül megválasztották az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat elnökét. Az elnök bemutatta javasolt referenseit, akikről szintén szavaztak a jelenlévő tagok.

5 új, ingyenes kurzus a Virtuális Egyetemen

Az Eszterházy Károly Egyetem hallgatóinak kreditértékű kurzusokat is kínálunk, amelyek egyenértékűek a jelenléti kurzusokkal.

Elegánsan ősszel is!

Bikfalvy Evelyn | 2016. október 07. 10:55:12 | Utolsó frissítés: 10 napja Vége a nyárnak és azt hihetnénk, hogy leáldozott a mini ruha és mini szoknya és jöhet vissza a farmernadrág, azonban ősszel is lehet mindenki elegáns. Sőt!

Ízek nemzetközi éjszakája

Ismét tanúi lehettünk a nemzeti konyhák csodáinak a szerda esti Global Cooking Night keretein belül. Nem is csoda, hogy az esemény a nemzetközi hallgatóink egyik kedvenc programjává nőtte ki magát az évek során.

0
komment

Reflektor

Hogyan csinálj pénzt a tudásodból? November 30-án megtudhatod!
A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány 2017. november 30-án délután fél kettőtől...
Száz százalékos hétvége!
Három csapatunkért szoríthattunk az elmúlt napokban, de nem hiába, mindenki győztesen zárta...
Három nyerhető meccs
Szombaton kettő, vasárnap egy hazai bajnoki mérkőzésen szoríthatunk az egyetem csapatainak.