Az Eszterházy Károly Egyetem hallgatói portálja

2018. május 22. Júlia
SzínTér

Invariáns - Megnyitóbeszéd és képek

Paletta Online | 2016. október 20. 09:59:18 | Utolsó frissítés: 2 éve
A dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában nyitották meg az Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Intézet oktatóinak INVARIÁNS című kiállítását.

 

A kiállításról ITT találjátok beharangozónkat.

 

Boros Lili megnyitóbeszéde

 

Ha hiszünk Jean Baudrillard szimulákrum-elméletének, akkor a minket körülvevő tárgyak, jelenségek, s bármi, ami a fogyasztói társadalmunk része, csak pótlék, tehát nincsen valóság, annak a tömegmédia által nyújtott szimulákruma létezik csupán. Baudrillard 1996-os programadó írásainak olyan nagy hatása volt, hogy még a Mátrix című film is erre a feltételezésre épült. S bár a szerző a képzőművészeti produktumokra is úgy tekintett, mint ennek a rendszernek a részei, véleménye szerint az esztétikai elv háttérbe szorulásának az eredménye, hogy a művészet a társadalom minden szintjén szétterjedt. Ha Nicolas Bourriaud francia kurátort és kritikust említem, akkor egy olyan változást kell kiemelnem, mely szerint korunkban a művészet inkább modellez, mintsem reprezentál, a társadalom szövetébe illeszkedik és nem inpsirálódik abból. Ezért válhat egy-egy (mű)tárgy, szobor kvázi-tárggyá, tárgyszimulációvá (pl. Szigeti Gábor Csongor Radarja), kvázi-realitásokká, lásd Sipos Levente videoanimációjaát Faa Balázs Léniáját, illetve Szurcsik József ál-árkádikus jeleneteit). Erőss István Dialógus című videójában a konfrontatív helyzetet az emberi szembenállás konvencionális pozíciójaként modellezi: az egymással szemben álló alsónadrágos férfiak liszttel dobálják egymást, miközben háborús hangok, robbanások hallatszanak, a testen maradt ragasztócsíkok mellett a lisztszemcsék pedig megtapadnak.

 

 

 

De Csontó Lajos  archívumokból kiemelt és felhasznált, az 1914-es év atmoszféráját tükröző, megkettőzéssel módosított fotói nem csak dekonstruálnak, hanem a reprezentációs portré lényegi tulajdonságát, küldetésének elégtelenségét hangsúlyozzák. A reprezentációnak szánt portré ilyen átformálása (nem csupán a szubjektum, sőt, nem elsősorban a szubjektum reprezentációja) önmagához való viszonyulást jelent. Csontónál, aki egyébként jócskán körüljárta már ezt a kérdést korábban is, a portré nem egyszerűen az identitás vagy én feltárásából áll, hanem az ént hivatott kiemelni a képből: „képtelenít” (Jean-Luc Nancy terminológiájától némiképp eltérően), egy szubjektumot szubjektumviszonyba helyez, önmagához képes viszonyulni. Míg itt történeti kontextusba van ágyazva a reprezentáció kérdése, hiszen történelmi személyiségek, Tisza István és Ferenc Ferdinánc módosított, portréit látjuk, addig Blahó Borbála nagy méretű kettős rajza a valóság–ábrázolás viszonyára vonatkozik: a modell, azaz egy szobanövény azonos, amit az alkotó két különböző időpontban rajzolt le. A két rajz majdnem teljesen megegyezik, egymástól csak nüanszokban különbözik, így a felületes figyelem számára nem is észrevehető az eltérés. Mindez a látás személyességére, az érzékelés objektivitásának lehetetlenségére utal. A nézőpont megváltozására és az ebből való metaforikus jelentés kibontására építenek Szita Barnabás „Mindent látó szemei”, azaz drónfotókon alapuló grafikái. A drónokkal készített felülnézeti fotók különböző vallásokhoz tartozó szakrális épületek kupoláit mutatják, egy olyan formát, amelyről Leon Battista Alberti is úgy tartotta, hogy a tökéletest, azaz az istenit a kör fejezi ki a legmegfelelőbben; a kupola egyben égmodell is. Barnabás sorozata felveti azt a lehetőséget, hogy ebből a nézőpontból a vallások uniformizálódnak, de azért nem feltétlenül kell hinnünk a drónok „szemének”.

 

 

Az ún. téri fordulat (spatial turn) óta kitüntetett figyelemben részesül a tér, mint az emberi test mozgása által élettel megtöltött és létrehozott konstrukció, vagy az emlékezésre kijelölt személyes tér. Az életfolyamatot modellezi Juhász Éva és Zeman Zoltán közös munkája – itt fotódokumentációban láthatóak a kapufák közé kifeszített zsinórok. A fotós a mulandósággal megy szembe, amikor tárgyak, részletek megörökítését választja: Juhász Éva tájképként tételezi a testek felszínét, a látszólag objektíven kezelt részletek fotóin keresztül a (női) test történetének a narratívája bontakozik ki. Ez csakis szubjektív lehet; a hiány pedig ugyanúgy végigkíséri a fénykép-mementókat, mint a töredékesség. Mayer Éva terei nem valós terek lenyomatai, hiszen azok nem alkalmasak a lélek útjainak bejárására, hanem a belső képek vizualizált változatai, fények mint írásnyomok szűrődnek át a felületeken, a lélek tájképén. A város éjszakai fényei a művészet történetében mindig alkalmasak a lélek belső, rejtett oldalainak felmutatására. A megismerés lehetősége az alkotás megértő folyamatában és a megismerő egyén folytonos önteremtésében rejlik, ezt alkalmazza szisztematikusa Mayer Éva munkáiban.

 

 

 

Ványai Magdolna Végtelenített idejében vagy Kopasz Tamás Zuhanásában sem narrációról, sem lineáris időről nem lehet szó, képeik a vizuális emlékezet lenyomatai, vagy folyamatokat rögzítenek, hiszen, ha lehet valamilyen sorrendről beszélni, akkor ezt az emlékezet diktálja, és ahogyan Proust Az eltűnt idő nyomában című alkotásában írja, figyelmen kívül hagyja a lineáris időt. F. Balogh Erzsébet munkái az emlékezés rétegei, egymásra rakodó pauszpapír-felületek, tükröződésekkel térbe szerveződnek, kilépnek a térbe. Balázs Péter csoportokba rendezett képei és vasvirágjai a természetben megfigyelhető rendszer, struktúra nyomába eredtek, Süli-Zakar Szabolcs a mindennapi használatból mára már kikopott, felhalmozott talált tárgyakat fotózott. Kótai Tamás akril-vászon képei az időtapasztalásra vonatkoznak, enigmatikus tárgyi maradványok, funkciójuktól megfosztott tárgyak már csak emlékeztetnek magukra, de nem azok, inkább a jelen-jövő összekötésére, modellezésére alkalmasak.  Mátrai Erik színek reflexeivel teremt teret, míg Horváth Dániel festményein részben elbizonytalanítja a térviszonyokat, terei tulajdonképpen heterotópiák, azaz (Foucault terminológiájában) olyan terek, amelyek az összes többi térrel és felülettel összefüggésben vannak, azokat tükrözik.

 

Fotó: Szigeti Csongor

 

További beszámolók: Egri művészek tárlata Dunaszerdahelyen – Az identitás nyomában

A Hirado.hu-n az 5. perctől: http://www.mediaklikk.hu/video/ma-delutan-2016-10-14-i-adas-5/

 



Témánál maradunk

Ossz, lájkolj és szólj be!

A szerk. ajánlja

Túrázz velünk: Szilvásváradon jártunk

Az egri hallgatók nagy szerencséje, hogy a környéken számos szép látnivaló akad, így a szabad hétvégékre érdemes időt szánni a kikapcsolódásra, túrázásra.

Felezőbál és hollywoodi hangulat

Nagy volt az érdeklődés az Eszterházy Károly Egyetem Felezőbálja iránt, amit a Líceum dísztermében szerveztek meg.

Emlékkiállítás és műhelyfoglalkozás

Szabó Magda Emlékkiállítás nyílt az egyetem Tittel Pál Könyvtárában kedden. Kun Zsuzsanna szaktájékoztató elárulta: könyvtáruk a Szabó Magda emlékév tiszteletére elhatározta, hogy bemutatja azt a vándorkiállítást, amit Debrecen város és a Móra Kiadó közös

Hátrányból előnyt: workshop konferencia az egyetemen

Hátrányból előnyt – ezt a címet viselte az Egri Roma Szakkollégium hétfői eseménye. A workshop konferencián több mint százhúsz Tanodába járó diák vett részt. A cél az volt, hogy motivációt jelentő élményhez jussanak, s megismerjék kicsit a felsőoktatást.

Választ kaphattak kérdéseikre a hallgatók

Hallgatói, rektori fórumot tartottak tegnap a Leányka úti C* épületben. A fő kérdések közé tartozott a hallgatói ügyfélfogadási idő bővítése, a tantárgyak ütközése és bizonyos egyetemi épületek állapota.

0
komment

Reflektor

Újra az Old Frogé a trón
Visszavágott őszi finálébeli vereségéért a tavaly tavaszi bajnok a XIV. Angol Kupa első...
Olasz Filmhét az Urániában
A városnak évek óta tartó, s szoros a kapcsolata a Budapesti Olasz Kultúrintézettel, s ennek...
Napi menü a Leányka Bisztróban
Finom ételekkel, mindennap friss menükínálattal és szeretettel vár mindenkit a Leányka Bisztró!