Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem hallgatói portálja

2022. augusztus 09. Emőd
Arcok

„Márk evangéliuma tulajdonképpen egy startup-kézikönyv”

Pergel Dávid | 2022. március 31. 14:13:32 | Utolsó frissítés: 5 hónapja
A L’Oréal csúcsmenedzsere volt, majd miután kisebb csodával megmenekült egy autóbalesetből a 43 évesen a legrégebbi startup, a katolikus egyház szolgálatába állt. Interjú Kiss Ulrich jezsuita atyával.

 


– Szeretnék kérni egy rövid bemutatkozást ki Ön, mivel foglalkozik jelenleg.
– A nevem Kiss Ulrich, Berlinben születtem és 5 éves koromban kerültem Magyarországra, ekkor is tanultam meg magyarul, mivel édesapám diplomata volt a berlini nagykövetségen, és édesanyám német volt, tehát nekem van egy anyanyelvem és egy „apanyelvem”.


– Kis időt Magyarországon töltött, majd az érettségit Németországban tette le. Újságírónak készült, de mégis a közgazdaságot választotta. Mi volt ennek az oka, illetve, hogy került be a Leuveni Katolikus Egyetemre?
– 17 éves koromban disszidált az egész család. Visszakerültem Németországba és akkor az én ötletem volt, hogy menjek a Németországi Magyar Gimnáziumba, ami az egyetlen nyugati magyar gimnázium volt. Itt szerteágazó kapcsolataim voltak, az egyik ilyen Záboji Péter, aki egy évvel előttem érettségizett Kastlban. Ő mesélte el a rákövetkező évben, hogy milyen jó is az a leuveni magyar kollégium, és erre kedvet kapva megkérdeztem, hogy lehet oda bejutni. Mondta, hogy ajánlás útján, amit az igazgató ír. Ezt meg is kaptam, így kerültem Leuvenbe. Tulajdonképpen újságíró szerettem volna lenni, de édesapám rábeszélt, hogy a közgazdaság komolyabb szakma, így beleszerettem az üzemgazdaságba.

 

Fotó: jezsuita.hu


– Innen a fontainebleau-i menedzseriskolába vezetett az útja. Hogyan?
– A tanárom, akinél írtam a szakdolgozatomat (Leuvenben – a szerk.) kérdezte, hogy mit szeretnék csinálni a tanulmányaim után, és mondtam, hogy engem nagyon érdekel a marketing. Ekkor azt javasolta, hogy ne menjek tovább doktorálni, hanem végezzem el a fontainebleau-i menedzseriskolát. Legnagyobb meglepetésemre ebbe az iskolába is felvettek. Felültem a vonatra, becsöngettem az igazgatóhoz és mondtam: „Admirális, nagyon köszönöm, hogy felvettek, de van egy kis problémám”. Kérdezte, hogy mi lenne az? „Hát egy vasam sincsen”. Azt felelte, hogy ha már itt vagyok, maradjak, aztán karácsonyra szerzett nekem két ösztöndíjat, úgyhogy ezt jól „megbütyköltük” mert

odament egy pénztelen és elvégezte a legdrágább menedzseriskolát.

 

NÉVJEGY
A közelmúltban töltötte be 77. életévét Kiss Ulrich jezsuita szerzetes. Berlinben született, majd az iskolát Budapesten kezdte, de már Németországban érettségizett, végül Záboji Péter példáját követve közgazdaságtant hallgatott a Leuvenbe. Ezután járt a híres fontainebleau-i menedzseriskolába, majd a L’Oréal csúcsmenedzsere, az új termékek bevezetésének specialistája lett. Ezek után egy családi vállalkozásba kezdett, melynek a tapasztalatait felhasználta későbbi kurzusa során. Egy autóbalesetből kisebb csodával menekült meg, ekkor határozta el, hogy közel húsz év biznisz után a legrégebbi startup, a katolikus egyház szolgálatába áll (43 évesen), ahol különböző területeken segítette a társait. Azóta előadásokat is tart Management by Jesus címmel.


– Ezután dolgozni kezdett, kérem meséljen a L’Oréalnál töltött évekről.
– A menedzseriskolában mi voltunk a 10. évfolyam. Ez még elég friss volt, és az alapcélja az európai vezetőség kinevelése volt, amerikai minta szerint. A diploma kézbevételekor volt egy közvetítő iroda, ahol cégek versenyeztek értünk, és így kerültem a L’Oréalhoz. Később egy fejvadász cég átcsábított máshová, majd családi vállalkozásoknak segítettem.

 

– Milyen érzés fogja el, ha lát egy L’Oréalos reklámot, mi játszódik le akkor a fejében?

– A L’Oréal számomra már nem a világ közepe, de mindenesetre mindig megmaradt a pozitív érdeklődésem, mert nagyra becsültem a marketingjüket és mai napig nagyon pozitívnak tartom őket, de persze ez a vállalkozás is sokat változott, amióta otthagytam. Itt megtanultam, hogy víziótól hajtva kell dolgozni, és ma is ezt mondom a szemináriumaimon a hallgatóimnak, hogy legyen egy víziójuk. Ez egy nagyon jó iskola, tapasztalat volt számomra és azok a hibák, amiket elkövettek, olyan tapasztalat, ami segít nekem most abban, hogy jól irányítsam a kis- és középvállalkozókat a jövőjük felé.

 

Fotó: jezsuita.hu


– Több évig vívódott a gondolattal, hogy belépjen-e a Jézus Társaságba, azaz a jezsuita rendbe. Végül miért döntött a hite mellett?
– A volt főnököm felhívott, hogy újra meg kéne tartani egy parfümkurzusom Bonn-ban. Beültem a kocsimba, de elaludtam az autópályán Belgiumban. Ott az autópálya közepén van egy vízelvezető, mert ott sokat esik az eső. Megmutatták a csendőrök, hogy azon, mint egy sínen száguldottam el tizenegy betonoszlop mellett. És akkor elgondolkoztam azon, hogy ez máshogy is történhetett volna.

Húsz év habozás után 1988-ban léptem be a rendbe, 43 évesen.

Akkor még be voltunk tiltva Magyarországon.


– Ezután a Management by Jesus szemináriumaira koncentrált. Mi volt, mi ezzel a célja?
– A családi vállalkozások mentorálásakor (a L’Oréal után) megtanultam, hogy semmi sem bizonyítja jobban egy vállalat hasznosságát, mint az, hogy fennmarad. Ha valaki 3-5 generáción át visz egy vállalatot, az csodálatos, és ezt a tapasztalatot szeretném továbbadni a szemináriumokon kis- és középvállakozóknak, akik abból is profitálnak, hogy én, mint vállalkozó átéltem a vállalkozás árnyoldalait is. Tehát

nem egy ideális képet festek, mint nagyon sok menedzser könyv,

hogy ezt „tedd ezt, és akkor milliomos leszel”, hanem gyakorlatra tanítom őket.


– Hogyan vélekedik, illetve milyen tanításai vannak az egyháznak a gazdaságról, illetve a vállalkozókról?
– A katolikus egyház már a 19. században nyilatkozott a munkáskérdésről. Leó pápa szóvá tette a munkásosztály akkori nyomorát, és azóta is az egyház újból és újból felemeli a hangját az igazságosság nevében. Ami nagy változás történt az, hogy János pápa nem csak a szegény embernek a szószólója volt, hanem gyakorlati útmutatást is adott. Ez most még jobban megerősödött az „Üzleti vezető hivatása” című brossúra kiadásával, ami azért jó, mert nem abból indul ki, hogy minek kéne lenni, hanem hogy mi van. Olyan gyakorlati utasítás, ami arra utal, hogy ha ezeket elveket betartod, akkor keresztény szóval megvalósítod Isten országát a vállalkozásodon belül. Tehát nem ellentmondás vállalkozónak lenni és kereszténynek lenni, hanem éppen ellenkezőleg, kölcsönösen segítik egymást.


– Ön szerint a vallásos emberek nagyobb eséllyel kerülnek vezető szerepkörbe?
– Erre nincs statisztika, azt tudom mondani, amit Jim Collinsék is bebizonyítottak: ahol a vezetőség olyan elveket követ, ami igazodik az egyház tanításához, az sikeresebb. Nem attól lesz az ember jó menedzser, hogy templomba jár, hanem attól, hogy közösséget épít a cégben, épp úgy, mint a társadalomban. Ennek az alapelve ugyanaz: „megbecsülni a munkatársakat, a klienseket, a beszállítókat”, de lehet mondani szeretetet is megbecsülés helyett. Alapjában véve,

amikor kölcsönösen megbecsülünk mindenkit, aki rész vesz a folyamatban, akkor leszel valóban sikeres

és akkor tudod jól ellátni a piacot megfelelő termékekkel és szolgáltatásokkal. Tehát nem úgy mondanám, hogy „vallásos ember”, hanem azok, akinek van belső lelkiismerete, aminek megfelel, az jobban be tudja tartani ezeket az elveket, amiknek a helyességét kevesen vitatják. Annyibban van előnyük a hitelesen vallásos embereknek, hogy van aktív, tanult lelkiismeretük. De attól, hogy valaki meg van keresztelve vagy belép egy keresztény demokrata pártba, ettől miért lenne jó menedzser?

 

Fotó: ulrichblog.wordpress.hu


– Miért rendelkezhetnek a vallásos emberek nagyobb motivációval arra, hogy vállalkozzanak?
– Bármit csinálsz az életben, akár sportklubbot alapítasz, akár táncbajnok akarsz lenni, kell lennie egy célodnak. Akinek van célja, és azt képes konzekvensen követni, annak nagyobb esélye van a sikerre, mint annak, aki céltalanul „most van egy jó üzleti lehetőség és élsz vele” módon halad. De ahhoz, hogy tartósan, mint vállalkozó létrehozzon egy közösséget, ami akár nemzedékeken át sikeres lesz, ahhoz szükséges egy nagyon szolid cél. Történetesen a vallások szolid célokat adnak és nem csak a keresztények esetében, hanem például, a szikhek is Indiában. Ezek a célok segítenek, hogy átlagon felül sikeres légy.


– Egy vallásos vállalkozó Ön szerint az egyház tanai szerint próbálja felépíteni önmagát? Egyáltalán lehet?
– Abból a majdnem 600 emberből, aki elvégezte a szemináriumokat saját bevallásuk, szerint legalább 2/3-uk alkalmazza ezeket a tanokat. A többség annak örül, hogy jobb vezető lett a képzés után. Van egy gyakorlat, amit mindig kiemelek. Ez az ünnep fontossága. Az ünnep azért fontos,

mert meg kell állnunk az előrehaladás idején, hogy lássuk, az adott pillanatban mit értünk el,

és megünnepeljük a sikereket. Ez a lélektanai mechanizmus segít abban, hogy az úton maradjunk. Az ünnep egy nagyon fontos figyelmeztetés a céljaink elérésére, hogy lássuk ezeket a célokat csak csapatban érhetjük el.


– Miért Márk evangéliuma van mind a szemináriumokon mind a könyvben a középpontban?
– Ennek van egy személyes és egy teológiai oka is. A személyes, hogy Rómában sokat jártak hozzám a barátaim és egy ilyen alkalommal meghívtam 3 embert ebédre a jezsuita kollégiumba. Ebédnél nekem rontottak azokkal a kérdésekkel, amiket a nem hívők szoktak kérdezni. Aztán elmentünk sétálni és elvittem őket egy közeli könyvesboltba és vettem nekik ajándékba egy Szent Márk Evangéliumot. Mondtam nekik, hogy előbb ezt olvassák el, mert semmi értelme beszélgetni a vallásról, ha azt sem tudjátok, a vallás mit tanít. Azért választottam Márk Evangéliumát, mert az a legrövidebb és az a legkevésbé legendásabb, nagyon szűkszavú és nagyon realista képet nyújt Jézusról és koráról. De később végeztem egy szövegelemzést és rájöttem, hogy ez egy fantasztikusan megszerkesztett Evangélium. Arra a következtetésre jutottam, hogy úgy is lehet használni, mint egy kézikönyvet egy startup alapításról.

Ez egy startupnak a kézikönyve! Leírja, hogy hogyan keletkezett a világ legősibb startupja a maga korában. Nincs benne egy egyetlen felesleges szó sem.


– Egy interjúban így fogalmazott „A vezetőnek mindenkor tanulnia kell, akárcsak a jó pap is holtig tanul. A vezető tanulása azonban nemcsak személyes tanulás, nem magánügy, hanem közügy.” Miért?
– Te hiába vagy okos, mint vezető, ha az okosságodat elzárod a vezetettek közül, mert hatalmat érzel azzal, hogy van tudásod, hisz Bacon is mondta: „A tudás hatalom”. De sokkal inkább aktuális már, hogy a „megosztott tudás hatalom”. Nem attól van hatalmad, hogy elraktározod a tudást, hanem ha osztasz belőle. A tudás az a kincs, amiből minél többet osztasz, annál gazdagabb vagy.


– Létezik egy könyv „A Titok”, ami a vonzás törvényével bizonyítja, hogy az emberek önmaguk gátjai. A következő idézet onnan származik: „Az elv, amely dinamikus erővel ruházza fel a gondolatot, hogy az megfeleljen tárgyának, és ezáltal felülkerekedjen minden nem kívánatos emberi tapasztalaton, a vonzás törvénye, más néven a szeretet. Ez egy olyan alapvető és végtelen elv, amely jelen van minden dologban, minden filozófiai rendszerben, minden vallásban és minden tudományos elméletben. A szeretet hatása alól nincs kibúvó. Ez az az érzés, amely életet lehel a gondolatba. Az érzés vágy, a vágy pedig szeretet. A szeretettel átitatott gondolat legyőzhetetlen.” Ön mennyire ért ezzel egyet?
– A vezetés alapelve a szeretet. 20 vagy 30 évvel ezelőtt azt mondták volna, „ez egy ájtatos duma”, de ma már különböző álneveket adnak a szeretetnek, az együttérzéstől kezdve a megértésig... A lényeg az, hogy rájöttek: az igazán sikeres vállalatokban, amik jóval sikeresebbek az átlagnál, ott mindenütt egy nagyon jó baráti és szeretetteljes viszony uralkodik a cégen belül, és nem a versenyszellem. Ez egy bizonyított tény.

 

Kiss Ulrich SJ ezüstmiséjén Fotó: magyarkurir.hu/Lambert Attila


– Mit jelent Önnek a hit?
– A hit a bizalom. Én bízok abban, hogy a másik nekem jót akar, és képes és szeretne elvezetni arra a jóra amire ő jutott. Persze a hit Istent jelenti, mert Istenben nem csalatkozol.


– Mi határozza meg leginkább a személyiségét?
– Ezen jobban kéne gondolkoznom, de van 2-3 dolog, ami együttesen befolyásol. Az egyik, hogy mindig is hosszútávon gondolkoztam. Gyerekkorom óta mertem álmodozni!

Lett volna 3 ösztöndíjas helyem, de én oda mentem tanulni, ahol nem adtak ösztöndíjat.... Mert az volt a legjobb!

A harmadik pedig az empátia, bele tudom érezni magam mások helyzetébe.


– Van-e olyan, amit a mai eszével, mai nézeteivel másként csinálna? Előfordult-e, hogy olyan döntéseket hozott azért, hogy sikeresebb legyen az üzlet, amit ma már megbánt?
– Amikor teljes csődbe mentem, hamarabb észre kellett volna vennem, hogy abba kell hagynom a projektet, hisz’ az előre kiszámított paraméterek már nem működtek. Van olyan, hogy egy ember beleszeret egy projektbe, hát azt nem szabad! Szeretni kell ugyan, szenvedélyesen is kell csinálni, amit csinálsz, de nem szabad, hogy rabja legyél. Én pedig akkor is folyttatam a projektet, amikor már látni lehetett volna, hogy ebből nem lesz semmi. „A mi lett volna, ha?” - mondatnak nem sok értelme van. Viszont úgy gondolom, hogy sokszor döntöttem valami mellett, ami nem mindig volt helyes, de hosszú távon mindegyik döntésem hasznosnak bizonyult. Ebben Isten segített.



0
komment

Reflektor

Találkozó: 45 év után újra a Líceumban
Különleges találkozót tartottak a 45 esztendeje az intézményünkben matematika-kémia szakon...
Kiemelt Arany minősítést szerzett hallgatónk Siófokon
Május utolsó hétvégéjén, Siófokon rendezték meg a XII. Országos Népek Tánca-Népek...
Egy brazil lány, aki Egerben igyekszik megvalósítani álmait
Rochane Moura Fé, röviden Roxy jelenleg zenekultúra szakon tanul egyetemünkön. Egyenesen...