Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem hallgatói portálja

2022. szeptember 29. Mihály
Arcok

Egy brazil lány, aki Egerben igyekszik megvalósítani álmait

Gruber Veronika | 2022. június 01. 11:11:36 | Utolsó frissítés: 3 hónapja
Rochane Moura Fé, röviden Roxy jelenleg zenekultúra szakon tanul egyetemünkön. Egyenesen Brazíliából utazott ide, annak reményében, hogy itt szakszerű képzést kaphat, ugyanis az álma, hogy profi énekes vagy dalszövegíró lehessen.

 

– Brazíliában nőttél fel. Milyen volt ott élni, gondolom elég különböző Magyarországtól?

– Én is katolikus vagyok, ez egy olyan dolog, amely tapasztalataim alapján sok magyarral közös bennem. Viszont én meglehetősen energikus gyerek voltam, aki imádta a művészeteket. Sokat rajzoltam és énekeltem. De sportoltam is, tollaslabdáztam, röplabdáztam, kézilabdáztam és úsztam. Három évig balettoztam is.

Egy nagyon élénk gyerek voltam, egy mélyen vallásos családban.

Középosztálybeli családból származom, tehát mindig is hozzáférhettem a megfelelő dolgokhoz, de elég egyszerű életet éltem.

 

– Mikor kezdtél el énekelni?
– A családomban mindenki imádja a zenét. A nagyapám és a nagybátyám rengeteg brazil népzenét játszott, gyakorlatilag ezen nőttem fel. Ezen kívül idősebb koromban persze én is hallgattam külföldi előadókat, például Michael Jacksont és a Queent. Ezért hamar megtanultam angolul is. Amikor elkezdtem iskolába járni, beléptem a kórusba, ahol két-három évet töltöttem. Ezután egy darabig nem énekeltem, körülbelül egy éve tértem vissza a szakmába.

 

 

– Van kedvenc zenei műfajod? Milyen típusú dalokat szeretsz énekelni?
– A legtöbb fajta zenét kedvelem, egy kicsit mindenből hallgatok. De az énekhangomhoz szerintem a lassabb számok illenek jobban, mint az R&B vagy Adele dalai. Mielőtt idejöttem részt vettem egy popzenei tréningen is.

 

 

– Írtál már valaha saját dalszöveget vagy zenét?
– Mostanában rengeteg dolgot írok, amelyekből egyszer akár dalszövegek is lehetnek. Hangszeren nem igazán tudok játszani, ezért zenei alapot még nem soha nem készítettem. Most tanulok zongorázni és azt, hogy hogyan is kell zenét szerezni.

 

– Hogyan született meg az ötlet, hogy Egerben fogsz tanulni?
– A koronavírus-járvány alatt rengeteg időm volt. Ekkor jöttem rá, hogy mindig is szerettem a zenét, és hogy ezzel akarok foglalkozni. Rengeteg ember meghalt a vírusban és azon gondolkodtam, hogy mi lesz, ha én is úgy halok meg, hogy nem azt csináltam, amit mindig is szerettem volna... Van egy barátom, aki itt él Magyarországon és ő mesélt nekem a Stipendium Hungaricum nevezetű programról, amellyel külföldiként lehetőségem nyílt itt tanulni valamelyik egyetemen. Az egri zenei képzés volt a legmegfelelőbb számomra. Megnéztem más egyetemeket is, de igazából csak két helyre tudtam jelentkezni, így végül csak erre az egyre pályáztam.

Vagy Eger volt, vagy semmi.

Mert ez voltaz a hely és szak, amely a legjobban érdekelt, azért döntöttem úgy hogy ide jövök és szerencsére fel is vettek.

 

 

– Mit gondolsz az órákról? Olyanok, amilyennek elképzelted őket?
– Az igazat megvallva először nem nagyon értettem az oktatási rendszert. Vannak az USA-ban és más európai országokban is zenész ismerőseim, de ez a rendszer az övéktől sokban különbözik. Az elején nagyon nehéz volt, de mostanra már hozzászoktam és rájöttem, hogy miért így tanítják az anyagot. Viszont a legtöbb órám sajnos magyarul van. Én és egy másik srác Szíriából vagyunk csak külföldiek a szakunkon. Vannak szerencsére úgynevezett „tutoraink”, akik segítenek a tanulásban. A tanárok is megpróbálják egyszerűbbé tenni számunkra a tanulást, videókat mutatnak angol felirattal. Az előző félévi vizsgámon magyarul kellett énekelnem a „Tavaszi szélt”. Nem mondom, hogy könnyű volt, de megpróbáltam a tőlem telhető legtöbbet kihozni belőle.

 

– Mik voltak az első benyomásaid, amikor Magyarországra jöttél? Nehéz volt beilleszkedni?
– Magyarország nagyon sokban különbözik Brazíliától. Főként a tömegközlekedésben és a biztonságban. Brazília eléggé veszélyes, főleg éjszakánként. Amikor először itt sétáltam éjfélkor elég furcsának találtam, hogy itt mennyire biztonságos, mert Brazíliában ezt nem lehetne ilyen egyszerűen megtenni. Attól függetlenül még itt is jó óvatosnak lenni, de az biztos, hogy Brazíliánál sokkal, de sokkal biztonságosabb. A tömegközlekedésről annyit, hogy nálunk nincsen ennyi vonat. Brazília elég nagy és egyes helyek messze vannak egymástól, ezért főként repülővel utazunk egyik városból a másikba. Az emberek itt Egerben nagyon szimpatikusak és segítőkészek, még akkor is, ha nem igazán tudnak angolul beszélni. Budapesten már nem voltak ilyen kedvesek, de szerintem ez csak a nagyváros miatt van így.

 

 

– Három év múlva fogod befejezni az egyetemet. Van bármilyenféle terved a jövővel kapcsolatban? Tervezel esetleg itt maradni, vagy haza akarsz utazni és ott folytatni a karrieredet?
– Nem igazán vannak még terveim.

Amikor idejöttem, megfogadtam magamnak, hogy mindenre nyitott leszek.

Először is ki akarom találni, hogy majd zenészként mivel is akarok igazán foglalkozni. Miután erre rájövök, majd eldöntöm, hogy itt maradok-e vagy sem. Utazgatni is szeretnék, akár egy másik közeli országba is kiköltöznék.

 

– Léptél már fel valaha?
– Az egyetemi kórussal igen, és kellett emberek előtt énekelnem a vizsgáimon is. Eléggé ijesztő volt első alkalommal kiállni annyi ember elé. A következő hétfőn is egyedül fogok énekelni, és nagyon izgulok. Az egyik tanárom meghívott a Gyakorlóiskolába, hogy énekeljek ott is.

 

– Mit jelent, milyen érzés számodra az, amikor énekelsz?
– Most egy kicsit édeskeserűnek érzem, mert rájöttem, hogy tényleg meg akarok tanulni jól énekelni. Eddig még csak popzenét tanultam, itt pedig főként klasszikus zenével foglalkozunk. A hangom most valahol a kettő között helyezkedik el. Az énekléshez is kellenek izmok és ezért ezek most a különböző hangképzés miatt változóban vannak. Amikor énekelek, természetesen imádom az érzést, ami bennem van. De tudom, hogy még nem értem el a maximumot és ennél sokkal jobb lehetek. Ezért rengeteg türelemre és gyakorlásra van szükségem.

 

– Művésznek lenni azért csodálatos, mert megérintheted az embereket a dalaiddal, a rajzaiddal vagy az írásaiddal. Van bármi, amit te meg akarsz mutatni, tanítani az embereknek a zenéden keresztül?
– Igen pontosan ezért is szeretnék zenész lenni. Meg akarom találni azt a pontot, ahol ezt megtehetem, mert rengeteg mindenen mentem keresztül az életemben.

Rengeteg jó és rossz dolgot is láttam és szerintem kint a világban számos ember küzd még hasonló problémákkal, mint én. Nekik szeretnék segíteni a dalaim által.

Amikor elmegyek egy koncertre az mindig nagyon nagy hatással van rám. Azon szoktam gondolkozni, hogy az érzést, amikor egy híres előadó fent van a színpadon és a közönség csak neki tapsol én is át szeretném élni. Az álmom az, hogy a közönségem engem nézve ugyanígy érezzen.



0
komment

Reflektor

Új blog Bordeaux-ból: hajrá Laura!
Franciaországból jelentkezik a következő hónapokban Varga Laura Nóra szőlész-borász...
Rék-à-Bordeaux: résumé de San Francisco
Takács Réka záró blogjában összegzi a Bordeaux-i tanulmányok élményeit.
Találkozó: 45 év után újra a Líceumban
Különleges találkozót tartottak a 45 esztendeje az intézményünkben matematika-kémia szakon...