Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem hallgatói portálja

2023. február 01. Ignác
Arcok

„Jó érzéssel tölt el, hogy ennyire jólesik nekik, hogy ott vagyunk”

Pálinkás Barbara Fanni | 2023. január 17. 10:40:19 | Utolsó frissítés: 1 hónapja
Benedek Marcell az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem testnevelés-biológia tanár szakos hallgatója. Három éve a Tanítsunk Magyarországért Program Mentora, mely kistelepülésen élő 7. és 8. osztályos tanulók továbbtanulását és felzárkóztatását segíti elő a kölcsönös tanulás és támogatás jegyében. Szinte azonnal tudta, hogy ezt a programot neki talál

 

– Már három éve a tanítsunk Magyarországért program mentora vagy, hogyan értesültél a programról, és mi motivált arra, hogy belevágj?

– Első félévben láttam meg a Neptunban. Rögtön megtetszett, hiszen kiemelték, hogy a program elsősorban gyerekekkel foglalkozik. Ez nagyon közel állt a szívemhez, hiszen osztatlan tanár szakon tanulok. Ezen felül fontosnak tartottam a tapasztalatszerzést, erre pedig a program számos lehetőséget kínált.

 

– Tehát az, hogy ebbe a programba belevágtál, erősen motivált az, hogy tanár szakon tanulsz!

Igen, ahogy már az előbb is említettem a tapasztalatszerzés volt az, ami elsősorban motivált. Azt gondolom, van egy olyan attitűdöm, hogy szeretek gyerekekkel foglalkozni, szeretek segíteni, így, ha nem lettem volna ezen a szakon, talán akkor is felvettem volna. Hivatalosan fél évig tart a szerződésünk. Ez azt jelenti, hogy heti hat órában kell őket mentorálni. Persze lehet tovább maradni. Én személy szerint négy félévet voltam az előző csapatommal.

 

– Szerinted mi a program legnagyobb előnye, akár rátok mentorokra akár a gyerekekre nézve?

– A diákokra nézve az, hogy segítséget tudunk nekik nyújtani mindenben. Noha a program egyik elsődleges célja az, hogy a továbbtanulásra serkentsük őket, jobban mondva megmutassuk nekik a világot, azt, hogy milyen lehetőségek vannak, amivel, ha akarnak tudnak élni, de ettől függetlenül bármilyen magánéleti, vagy iskolai problémával hozzánk fordulhatna. Ha történt velük valami, azt el tudják nekünk mondani, és mi lehetőségeinkhez mérten megpróbálunk nekik segíteni. Mondhatni olyanok vagyunk, mint egy nagytesók. Visszatérve ránk, nekünk pedig az, hogy mérhetetlen szeretetet kapunk tőlük.

 

 

– Hogyan kell elképzelni magát a mentorálást, tulajdonképpen mit csináltok, mikor együtt vagytok?

– Ez igazából változó. Többnyire az iskolában vagyunk, és ott szervezünk különböző közös programokat, foglalkozásokat. Sokat szoktunk focizni, kirándulni, túrázni, máskor különböző személyiség tesztetek töltünk ki. A múlt héten például önismereti tesztet töltöttünk ki. Persze ezeket mind-mind játékos formában szoktuk meg közelíteni.

 

– Voltak nehéz pillanatok, amikor elbizonytalanodtál, vagy nem tudtál egy adott problémát megoldani?

– Természetesen voltak meglepő pillanatok, de szerencsére mindegyiket meg tudtam oldani. Az egyik legnehezebb pillanatom talán az előző mentorált csapatomhoz köthető. Önismereti tesztet szeretettem volna velük egyenként kitöltetni. Ez azt jelenti, hogy egyenként jöttek volna be hozzám a terembe, és lényegében csak ketten lettünk volna bent. Az egyik lány azonban nem akart velem négyszemközt beszélgetni. Azt mondta, csak úgy hajlandó bejönni, ha jön még egy lány. Ez kissé eltántorított attól, hogy ezt akkor tényleg megcsináljam-e, mert őszintén szólva nem tudtam, hogy mit gondol rólam. Szerencsére ezt a problémát is sikerült megoldani. Ez az eset viszont előhívta azt, hogy meg kell tanulnod improvizálni, mert lehet, hogy te fejben nagyon jól eltervezed a dolgokat, de a gyerekek esetleg nem úgy állnak hozzá. Lehet, hogy nagyon tetszik nekik és akkor többet akarnak belőle, de van, amikor egyáltalán nem tetszik nekik, és akkor át kell alakítani az egész foglalkozást. Ha rugalmas az ember akkor bármikor megtudja oldani a problémákat. Persze ez sem megy egyik napról a másikra. Meglehet tanulni. Ha azt látom, hogy van egy adott feladat, de az nem kifejezetten fogja meg a társaságot, akkor leülünk és megbeszéljük azt, hogy miért nem tetszik nekik, mindezt azért, hogy tanuljak belőle. Gondolok itt arra, hogy mi a probléma vele. Ha unalmas, akkor mitől unalmas.

 

– A gyerekek könnyen megnyílnak neked? Hogyan jellemeznéd a kapcsolatotokat?

– Igen, szerintem egy olyan személyiség vagyok, akinek alapvetően könnyen megnyílnak, illetve próbálok velük barátkozni. Persze nem viszem ezt túlzásba, hiszen meg kell találni a balanszot, az egyensúlyt aközött, hogy te mi is vagy, hiszen nem vagyok a haverjuk, de a tanáruk sem szeretnék lenni. Lehet velem hülyéskedni, viccelni, de az a jó, és úgy érzem elértem azt a szintet, hogy ez meg is törtink. Ezalatt azt értem, hogy a te szavadat eggyel föntebb helyezik, mint a sajátjukat, és adott esetben megfogadják a tanácsodat. Érdekes, hogy ezek a szerepek általában bizonyos helyzetekhez kötődnek, ha például egy kiránduláson vagyunk akkor tanár szerepkörben érzem magam, de ha mondjuk focizunk akkor inkább egyfajta barátnak, nagytesónak. Ezenfelül, azt vettem észre, hogy egy fiú mentornak egy lány mentorált sokkal nehezebb. A lányok az elején sokkal távolságtartóbbak, a fiúk lazábbak. Ők inkább megpróbálják a határokat feszegetni, azt, hogy meddig lehet elmenni.

 

– Milyen közös programokat szerveztek együtt? Ezeket általában te találod ki, vagy együtt?

– Nagyon sokfajta van. Van egy féléves terv, amit még első mentorálási évben megírunk, és ez alapján hetente adott témában mentorálunk. Ami talán különlegesebb, és jelenleg aktuális, az az, hogy az ősz folyamán tervezünk egy közös szemétszedést Kömlőn, ahol mentorálok. Ezen felül vannak különböző ünnepkehez kapcsolódó programok, mint a Halloween party, Mikulás buli. Tervezünk elmenni Egerbe, Budapestre. Szóval sokfajta van. Ezeket általában közösen találjuk ki. Fontosank tartom, hogy ezek során épüljenek, de közben jól is érezzék magukat.

 

 

– Nem félsz, hogy kevés szabadidőd marad?

– Igazából a mentorálás, önmagában is egyfajta feltöltődés. Nagyon jó látni azt, hogy várják a programot, magát az egész mentorálást. Azt láttom, hogy elkesek, szeretik, ha megyünk, játszunk velük, és eltudják mondani azt, hogy milyen impulzusok érték őket aznap. Jól esik az, amikor már napokkal előtte írnak nekem messengeren, hogy mikor megyek, mert már nagyon várják. Sokszor mikor odaérek az iskolába, már ott várnak engem az ablakban. Ezek a pillanatok nagyon feltöltenek, így ha kevesebb időm lenne, én akkor is mentorálnék.

 

– Rád szoktak írni messengeren olyan dolgok miatt, ami nem feltétlenül kapcsolódik a programhoz. Lehet ez valami személyes probléma, vagy tanulással kapcsolatos?

– Persze. Sok mindennel kapcsolatban megkerestek már. A legtöbbször szerelmi témában. Sőt volt olyan is, hogy egy mentoráltamon keresztül keresett meg egy diák, hogy tudok-e neki segíteni. Természetesen neki sem mondtam nemet. Jó érzéssel tölt el, hogy ennyire jólesik nekik, hogy ott vagyunk.

 

– Mik a terveid a jövőre nézve?

– Ha minden jól megy szeretnék még egy-két évig mentorálni, hiszen a programban addig tudok részt venni, amíg az egyetem hallgatója vagyok.



0
komment

Reflektor

A Slam Poetry és a szavak ereje
A szó elszáll, az írás megmarad. Így van-e ez akkor is, ha a Slam Poetry beszédes műfajában...
„Jó érzéssel tölt el, hogy ennyire jólesik nekik, hogy ott vagyunk”
Benedek Marcell az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem testnevelés-biológia tanár szakos...
Ünnepek után csodás chateau-látogatások
Ha EKKE-hallgatóként Bordeaux-ban borásznak tanulsz, lehet honvágyad? Persze...