Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem hallgatói portálja

2022. december 01. Elza
Kultúra

Felnőttünk már a helyzethez?

Juhász Henrietta | 2013. szeptember 27. 00:46:24 | Utolsó frissítés: 3 éve
„Elég nagy vagyok már, hogy eldöntsem” – válaszoljuk sokszor szüleinknek, amikor ők még mindig azt a kisiskolást látják a szemeik előtt, akinek reggelente mindig ki kellett tölteni a kakaót iskolába menet előtt.

 

Elkezdődött egy újabb félév, és mi ismét hosszú időre eltávolodunk az otthonunktól. Akad közülünk, aki a nyarat is távol töltötte a családjától, de persze sokan év közben többször járnak majd haza, és több száz EKF-es gólya is csak most ismerkedik az „elválás” előnyeivel és hátrányaival. Másfélék vagyunk, mindannyian másképpen éljük meg ezeket a napokat, hónapokat és éveket. Sokaknak jóval előbb fel kell nőnie a családi helyzete miatt, mint kortársainak. Bekerülve a főiskolai élet körforgásába észre sem vesszük, és fokozatosan elszakadunk az otthonunktól, kevesebb időt töltünk a családunkkal, ezt pedig néhány kapcsolatunk megsínyli, akad azonban olyan is, amely ez által válik még erősebbé. A kezdetekkor még naponta adunk értesítést az otthoniaknak, hogy milyen új élmények értek minket, aztán szépen lassan egy-egy esti program miatt elmaradnak a hívások. Nem minden szülő veszi könnyen ezt az elszakadást, van, aki kifejezetten kudarcként éli meg. Vannak közöttünk olyan hallgatók is, akiket azonban egész korán, tudatosan elkezdtek felkészíteni szülei az önálló életre. Sokan már a középiskola alatt is kollégiumban éltek, és különféle önkéntes vagy diákmunkát végeztek.

 

A felszínes kapcsolataink száma is megugrik?

 

Egy azonban egészen biztos, a főiskola épületei között egy percig sem lesz magányos egy hallgató sem. Akár kollégiumban, akár albérletben kezdi el az önálló életet, mindig lesz kivel megbeszélnie, mi minden történt vele aznap. Igaz, a főiskolai csoportok már másképpen „működnek”, mint a gimnáziumi, középiskolai osztályok. Itt már inkább megpróbáljuk kialakítani a saját baráti körünket, rengeteg emberrel fogunk találkozni, ezért jóval több lesz a felszínes kapcsolatunk, mint azelőtt. A kezdettekkor, – főleg egy faluból városba kerülő fiatal – lubickolni fog a város nyújtotta pezsgő élet lehetőségei között. Idővel azonban mindenki kiismeri a korlátait és beállítja életében azt az ütemet, amellyel jól tud működni. A kutatók szerint a mai világ arra is lehetőséget ad számunkra, hogy ha szeretnénk, egész későre kitolhatjuk felnőtté válásunk idejét. Éveket tölthetünk el azzal, hogy a fejünkben lévő tudást gyarapítsuk, új élményekkel gazdagodjunk, és addig maradjunk a szülői házban, amíg nem találtunk megfelelő munkát.

Az ifjúkori élményeink később is meghatározzák az életünket

 

 
Fotó: Berán Dániel
 


Kérdés azonban, hogy felnőttek leszünk-e, ha megszerzünk egy diplomát, vagy gyerekek vagyunk-e attól, hogy még iskolába járunk. Az Eszterházy Károly Főiskola egy olyan szervezettel is büszkélkedhet, mint a Kortárssegítő Mentálhigiénés Tanácsadó Iroda, amely folyamatosan megújuló, kifogyhatatlan programjaival, lelkes csapatával a főiskola hallgatóit kívánja felkarolni és segíteni. A KoMeTi vezetőjével, Kerek–Bócsi B. Ivettel arról beszélgettünk, ő mint végzett szociálpedagógus hallgató hogyan látja a felnőtté válást napjainkban. „Az ifjúkorral, a fiatal felnőtt korral kapcsolatban két nagy kérdés is felvetődik. Az első, hogy a társadalomban pontosan hol is helyezkedik el az a fiatalember, aki egy átmeneti szakaszban van. A másik, hogy milyen viselkedést is vár el tőle a társadalom. Azt lehet mondani, hogy nincs még egy annyira meghatározó életszakasz, mint az ifjúkor, hiszen ez az egész életre meghatározó lehet” – fogalmazta meg a KoMeTi vezetője. Elmondása szerint 23 éves korig, bár nem teljesen, de befejeződik a személyiség alakulása, a jellemek formálódása. „Egy fiatal felnőtt a családalapításra és az iskolai életútjának befejezésére hajt elsődlegesen. Az intimitásra való törekvés ebben az életszakaszban jelenik meg leginkább, valamint jellemző lesz, hogy tartós kapcsolatokat alakít ki. Az egyik nagy kihívása ennek az életszakasznak nem más, mint a kapcsolatrendszer kialakítása, amely a minőségét tekintve szoros, hatékony, használható és megbízható” – nyilatkozta Kerek-Bócsi B. Ivett.

Kitért arra is, hogy a fiatal felnőttkorra jellemző leginkább, hogy az emberek rátalálnak végleges pályájukra, tartós kapcsolatot kötnek, hiszen többségünk ekkor van testi-lelki ereje teljében, ekkor mernek kockázatokat vállalni, és nagy terheket képesek magukra venni. A kortárssegítő felhívta a figyelmünket az úgy nevezett ifjúkori válságra: ezen a serdülőkori-ifjúkori fejlődésnek egy olyan kritikus szakaszát értjük, amikor az addigi fejlődés mintegy megtörik, és a további fejlődés kétségessé válik. Ezek a krízisek – a tanulás, a pályaválasztás csődje, súlyos nemzedéki konfliktus a családban, a társadalmi normákkal szembeszegülő magatartás, új érzelmi kapcsolatok létesítésének kudarca, a szexuális élet elkezdésének gátjai – sokszor létrejöhetnek normál lélektani folyamatok eredményeképpen. Ifjúkori válság alatt valami neurózisnál enyhébbet értünk.

Karrierorientált társadalomban élünk

A vezető megfogalmazta, hogy mi mindenben segíthet a felnőtté válás folyamatában egy kortárssegítő. Véleménye szerint nem csak az én identitáskérdésében tudnak segítséget nyújtani, nagyon fontos feladatuknak tartja, hogy az egyre növekvő elvárások elé kerülő fiatalokat felkészítsék, útjukat könnyebbé tegyék. „A modern társadalmak teljes egészében karrierorientált társadalmak. Az életcélok között fontos helyen van a teljesítmény, a ranglétrán való felemelkedés, az egzisztencia kialakítása, szakmai sikerek elérése” – jegyezte meg Kerek-Bócsi B. Ivett, majd hozzátette: a probléma az, hogy ebben a világban már egyre kevésbé figyelnek az emberek személyiségére. „Ezek az állomások nagyon sokrétűek lehetnek, minden olyan kérdésben, problémában, ismeretlen élethelyzetben, amely felmerülhet, fontos szerepe lehet egy támogató rendszernek, a kortárssegítőknek, a kortárssegítésnek” – tette hozzá a KoMeTi vezetője.



0
komment

Reflektor

„Eljött Tokaj Bordeauxba”
Hogyan kerül egy szép tokaji sor Bordeauxba? Miért került az ember véletlenül Baszkföldre?...
Üdv Bordeux-ból, avagy zenei zamatok és traktor
Az interaktív órák mellett is szépen összegyűltek Lauránál a mesélni valók.
Országos Népmese-konferencia – Élménybeszámoló hallgatói szemmel
Magyartanár szakos hallgatóként mindig szerettem a meséket, ezért nagyon megörültem, amikor...