Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem hallgatói portálja

2022. augusztus 09. Emőd
Kultúra

Jól feltérképezett területen – Uncharted kritika

Forgó Levente | 2022. február 24. 14:12:25 | Utolsó frissítés: 6 hónapja
Már mozikban az Uncharted, a Sony és Tom Holland legújabb kollaborációja, ami nem reformálja meg a videójáték adaptációkról alkotott véleményünket, mégis lett annyira szórakoztató közönségfilm, hogy már az első hétvégén majd’ 80 ezer nézőt csábított be a hazai mozikba, és azt hiszem, emiatt megbocsájtható a kétes minőség is.

 

A rossz videójáték adaptációk átka már 1993 óta nehezíti a rajongók életét, azaz onnantól rendre készültek a borzalmasabbnál borzalmasabb videójáték-filmek, és csak egy-két olyan kivétel volt, ami meg tudott felelni a rajongók elvárásainak. Sajnos a Sony új buddy-movieja sem az utóbbi kategóriába tartozik, ellenben a laikus nézőnek kiváló szórakozást nyújthat majd. Ennek oka főleg az, hogy kalandfilmből iszonyúan keveset kapunk manapság, márpedig messze a legkönnyebben fogyasztható zsánerek közé tartozik. A legutóbbi ide sorolandó film a Dwayne Johnson és Emily Blunt neveikkel fémjelzett Dzsungeltúra volt, ami bár tisztességesen teljesített a pénztáraknál, az a bizonyos plusz nem volt meg benne.

 

Fotó: Cinema City


Az a bizonyos plusz
A Sony fejesei szinte mértanilag számították ki, hogy a sikerhez nem kell jól adaptálniuk az alapművet, elég csak két nagymenő színészt castingolni a főszerepekre, meg jól körbemarketingelni az egészet. Mert az a legnagyobb baj ezzel a filmmel, hogy a karakterek vannak alárendelve a színészek archetípusainak, nem pedig fordítva. Azazhiába ismerik a rajongók Nathan Drake-et és Victor Sullivan-t olyannak, amilyennek, mert míg előbbi karakterjellemzése kimerül a fiatal, pimasz és sármos jelzőkben, addig utóbbi a zsörtölődő idős pasas szerepét veszi fel. (Tom Holland konkrétan azért játszotta végig felkészülésképpen a játékokat, hogy aztán semmit se vegyen át belőlük). De had’ fejtsem ezt ki kicsit bővebben! A Sony jól feltérképezte, hogy amire a legtöbb nézőnek szüksége van jelenleg, az egy olyan sablon kalandfilm ami kellően könnyed kikapcsolódást nyújt az arra vágyónak. És sajnos azt is jól tudták, hogy a rajongók ugyanúgy megvásárolják majd a jegyet rá mint bárki más, így elég volt a két nagy név, a körvonalaiban hasonló alapfelállás, és a cím szép arany betűkkel kiírva.

 

érdekesség #1: A Sony olyan régóta húzta a film elkészítését, hogy eredetileg Mark Wahlberg volt a stúdió befutója Nate szerepére, aki időközben kiöregedett a fiatal tolvaj szerepéből, így kapta meg a tapasztaltabb Victor Sullivan szerepét.


Amit sikerült átültetni, az a már említett néhány karakter neve, és a foglalkozásuk. Mert írjanak akármit a filmről a beharangozók, ez nem a játékok eredettörténete volt. Azt már megkaptuk flashback jelenetek formájában magukban a játékokban, és az a verzió hatványozottan az új próbálkozás fölé emelkedik. Ezek után úgy gondolom,

érdemes a filmet a játékoktól teljesen függetlenül kezelni,

mivel csupán alapfelállásukon osztozkodnak, minden más pedig fel lett áldozva a köznép akaratának oltárán. És mennyire szomorú ezt leírni: a pénz győzedelmeskedett a művészi ambíciók fölött.

 

Fotó: Profimedia


A történet
Igazán nagy luxus lett volna elvárni az Unchartedtól, hogy meglepetéseket okozzon történet szempontjából. Végül nem is az lett a baj, hogy túl egyszerű a történet, hanem hogy ezt úgy próbálja eladni, mintha tényleg azt várná, hogy a néző meglepődik az utóbbi évek legkiszámíthatóbb elveszett testvér „plot-twist-jén” is.

Rég nézett már film ennyire hülyének.

Van egy jelenet, amikor Nathan Drake-nek úgy sikerül meglógnia a biztonsági őrök elől, hogy beveti a klasszikus „azt nézzétek” trükköt. Eszes, nem? Sajnos a puzzle feladványok is hasonló furfanggal lettek megírva. Míg a játékokban nagyon is jól esett néhány nagyobb volumenű lövöldözés után kicsit más részeit is megdolgoztatni az agyunknak, és ténylegesen gondolkodni egy-egy feladványon, addig a film belekényelmesedik az olyan szintű megoldásokba, mint hogy össze kell rakniuk két ereklyét, mintegy kiemelve a „hé bro, nekünk is így kell összefognunk bro” toposzt. Ezen a ponton a film gondol egyet, és még pár háztömbnyivel a föld magva felé tiporja szegény Sully karakterét azzal, hogy egy érzelmi selejtnek állítják be, aki nem törődik semmi mással csak a jussával, és ebből az elmeállapotából egyedül a fiatal, tapasztalatlan, de legalább tisztaszívű „fiú-figura” képes kizökkenteni. Az önmagában tök jó dolog lenne, hogy mindketten tanulnak valamit a másiktól, sőt, ez lenne a lényege az ilyen jellegű filmeknek, de ennél már csak akkor lehettek volna szájbarágósabbak, ha a film megkapta volna az „A bizalom ereje, és egyéb robbanások” alcímet.

 

érdekesség #2: a parton napozó random pasas Nolan North, akinek Drake kölcsönözte hangját a játéksorozat mind a 4 részében. A jelenetben az első rész egy eseményére utalnak.


A látvány alapvetően nagyon is rendben van. Az akciójelenetek nagyon jól megkoreografáltak, és ötletesen kivitelezettek. Külön említést érdemel a Jackie Chan-t idéző aukcióházas jelenet amit a játék negyedik része inspirált, illetve az előzetesekben már felfedett repülős jelenet, amit a harmadik részből koppintottak. Azért is áll jól a filmnek a bunyó, mert Holland itt minden kaszkadőrmutatványt maga hajtott végre, így nem kellett később szanaszét vágni ezeket a jeleneteket. A CGI-ra sem lehet különösebb panasz, egy jelenet volt, ahol a gyönyörű látvány kevésbé volt szembetűnő, mint a tény hogy zöld hátteret használtak.


Az örökség rossz kezekben
A film egyik leggyengébben sikerült része a zene, ami őszintén dühítő. Egyszerűen nem vagyok képes felfogni, hogy ha van egy adott mű, amit adaptálnak, és annak az alapnak van egy fenomenális score-ja, akkor miért kell azt szinte teljesen figyelmen kívül hagyni? A játékokban Greg Edmonson zenéje markáns motívumait reményt keltő, inspiráló ám mégis rejtélyes taktusokkal színezte meg, és vált így a „Nate’s theme” a kocka-közösség egyik dicshimnuszává. A záró epizódra a stafétát a szakma egyik legfelkapottabb zeneszerzője, Henry Jackman (Amerika Kapitány 2-3, Kingsman 1-2, Hős6os) vette át, és úgy sikerült felráznia a végére már talán kicsit megfáradt zenei betéteket, hogy teljesen újnak hassanak, miközben lényegi részükön nem változtatott. Na pont erre nem volt képes Ramin Djawadi (Vasember, Trónok harca, Örökkévalók), aki úgy döntött, úgy a legszebb nem felérni a nagy elődökhöz, ha meg sem kísérli azt. Így Edmonson motívuma ha elő is kerül a film során 3-4-szer, akkor az szinte minden esetben gondosan megmásítva, a felismerhetetlenségig torzítva. Egyetlen egy pillanat van, amikor a fim szinte már hozza az Uncharted-feelinget, ahhoz is az kell, hogy hagyják érvényesülni az eredeti motívumot. Sajnos ez nem tart tovább 4-5 másodpercnél, mert utána a vágó hirtelen mindent fontosabbnak tartott bevágni, csak nehogy ez a jó pillanat tovább tartson. Djawadi témái egyébként annyira jellegtelenre sikerültek, hogy még a Sully humorforrásaként funkcionáló macskába is több karakter szorult. Bezzeg a stáblista alá voltak szívesek bekeverni a mámorító dallamokat, már csak az „ezt vesztettétek” üzenet hiányzott mellé.

 

Fotó: Vox


Apropó Uncharted-feeling! A film kezdő jelenete az árvaházban hibátlanul másolta le a játék ide tartozó részletét, mind a színészek, mind a helyszín és még a fényelés is mintha a játékkonzolból ugrottak volna a vászonra. Mélységesen szomorú, hogy ezt a potenciált vesztegették el.

A Sony-nak egyébként most sem kell a szomszédba mennie, ha fan-serviceről van szó,

majd’ minden játéból összelopogattak elemeket: Naughty Dog matrica a bőrönd belsejében, Nate ruhája az első részből, arany „Eagle” pisztoly az összes játék legerősebb egykezese, repülőgépes- és stáblistás jelenet hacukái a harmadik felvonásból, elveszett testvér és néhány hajós jelenet a záró darabból stb. Körülbelül annyi értelmét látom ennek az összeollózásnak, hogy így talán a folytatásra előállnak néhány eredeti ötlettel, amiket nézve talán a rajongónak is könnyebb lesz majd szétválasztania a játékot a filmtől.


Végszó
Legyen akármennyire is egy csapnivaló adaptáció, egy közepes kalandfilm, egy be nem váltott ígéret, akkor is erre van ma szükségünk: kikapcsolódni. Mert minden hibája ellenére ezt a fajta könnyed kikapcsolódást nem szabad lekicsinyleni. Ha pedig a fanok is képesek laikusként beülni a moziba, és átadni magukat az egymást egyébként remekül kiegészítő Tom Holland és Mark Wahlberg párosának, garantáltan ők is jól fognak rajta szórakozni. Azt nagyon sajnálom, hogy a mozgóképes változat fele olyan jó sem lett, mint a videójáték bármelyik felvonása, azért örülök, mert az emberek beülnek és megnézik. Ha ilyen filmeken múlik a magyarországi mozik sorsa, akkor Kedves Sony, várjuk a folytatást!



0
komment

Reflektor

Találkozó: 45 év után újra a Líceumban
Különleges találkozót tartottak a 45 esztendeje az intézményünkben matematika-kémia szakon...
Kiemelt Arany minősítést szerzett hallgatónk Siófokon
Május utolsó hétvégéjén, Siófokon rendezték meg a XII. Országos Népek Tánca-Népek...
Egy brazil lány, aki Egerben igyekszik megvalósítani álmait
Rochane Moura Fé, röviden Roxy jelenleg zenekultúra szakon tanul egyetemünkön. Egyenesen...