Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem hallgatói portálja

2022. december 01. Elza
Kultúra

Kávé: többlet az élethez

Zentai László | 2022. szeptember 30. 10:54:18 | Utolsó frissítés: 3 hónapja
Startol a gép, „nyílik a net” és hopp, elénk ugrik, hogy ünnepnapra ébredtünk: a Kávé Világnapja van!

Ezen a szeptember végi napon – két kortyintás között - megállapíthatjuk: ha valami mindentől függetlenül sok száz embert összeköt itt az egyetemen is, az például ez a kedves, forró ital. Szeretjük őt, a kávét.
Zene indul („caffeehouse mood” playlist „on”!), beszélgessünk hát (telefonon, ám mégis egy-két jó kávé mellett) kutatóinkkal, ismert egyetemi polgárokkal erről a szívet melengető, kultikus élvezeti cikkről, amit ma még mindenki megengedhet magának, s amely felé egyre nagyobb figyelemmel fordulunk a 21. század gasztro-kultúrájában! Előre jelezzük: a rövid csevegések során hamar kiderül majd, hogy a kisebb-nagyobb csészékbe, bögrékbe töltött barnás-feketés csoda egy kifinomult beszédtéma. Az is világossá válik, hogy a „feketeleves” igazán személyes fogyasztási cikk, s hogy az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem világa a koffeinhez fűződő kapcsolatot vizsgálva is színes, csodálatos és emberi. Következzenek hát a beszélgetések - lefőtt kávéhoz hasonló – finom esszenciái, legfeljebb kis tejjel és csak helyenként és csak leheletnyi cukorral.

 

 

Nagy Zoltán mesteroktató, Gazdaságtudományi Intézet.
- 2022-ben a kávéról sok mindent hallhatunk, a babtermelés csökkenéséről is jönnek hírek, így a kávé iránti kereslet is visszaszorulhat. Abban azonban biztos vagyok, hogy a kávézás a továbbiakban is kávézás marad, ezt meg kell őrizni egy rituálénak, időt kell szánni rá! Nálam csakis kávéval indul a nap, a magam részéről nem sajnálom erre az időt, rászánok egy fél órát és inkább felkelek emiatt előbb és csendben, egyedül, nyugodtan fogyasztom el, a hírek olvasása mellett. A kávé ugyanakkor remek beszélgetőtárs, ha van kivel megosztanunk az asztalt.
A borkultúra fontos Egerben, a minőségi pálinkákat is megismertetjük a hallgatókkal, s bár mindig ott van előttünk és körülöttünk a kávé, vannak fontos tudnivalók vele kapcsolatban. A kávékultúra része, hogy előmelegített pohárból fogyasztjuk-e a feketénket, meghatározza az élményt, hogy miként szervírozzuk, s hogy milyen alapanyagokat használunk az elkészítésnél.

Mi is a kávé az ember számára? Pótlék, adalék, vagy más? Dr. Budavári-Takács Ildikó, a Pszichológiai Intézet egyetemi docense meglepődött, amikor hívásunkat fogadta…
- Azért kérdezem, hogy komolyan erről beszélgetünk-e, mert néhány perce posztoltam a közösségi oldalamra a világnappal kapcsolatban, ahol azt írtam az ismerőseimnek, hogy boldog kávét mindenkinek! Szinte hihetetlen, hogy ezzel a témával hívott fel…
Nos, a pszichológia a kávé esetében elsősorban a biológiai kapcsolatot hangsúlyozza, jelesül az ital addiktivitása jelenik meg a fogalmaink között, valamint az, hogy a kávé egy örömforrás. A léleknek szüksége van a kikapcsolódásra, akár a kortyolgatás közbeni beszélgetésre, akár a csésze melletti olvasgatásra, kuckózásra - ez az élmény viszi közel a kávéhoz az embert. Sokakat összeköt mindez, ismerőseim között többen is nagy kávéfogyasztók, létezik a „kávéimádók” Facebook csoportja is. Én magam is hódolok ennek az élvezetnek, több kávéfőzőm is van, sokféle italt készítek otthon. Elmondhatom, hogy a férjemet is én szoktattam rá a kávézásra, az utánozhatatlan illat, a kávé által nyújtott élmény hatott rá is. S ha még lehet egy mondat: aggasztanak a hírek, hogy csökkenhet a kínálat és a kávé akár egy nehezen beszerezhető, drága árucikké válhat.

 


Ne így legyen! Utazzunk hát el képzeletben a messzi ültetvényekre Dr. Patkós Csabával, a Földrajz és Környezettudományi Intézet igazgatójával, aki rögtön egy vallomással kezdett.
- Jómagam 18-20 évesen rászoktam a kávéra és tisztán iszom. Nagyon megszerettem az évek során a Kis Dob téren sokáig működő Arabica kávézót, ahol Tanzánia, Kenya és más csodálatos földrajzi térségek ízeit, zamatait, illatait tapasztalhattam. Egészen fantasztikus élmény, nekem ez gyengém. Ugyanakkor a környezettel foglalkozó szakemberként azt mondom: egy őrület, hogy olyan italt iszunk, amihez az alapanyag tőlünk sok ezer kilométerre terem, s ezt ide kell hozni. Mindez iszonyatos ökológiai tehertétel, nem beszélve az erőltetett monokultúrás ültetvényekről és egyebekről. S hogy egy jó célt is említsek: a kávézacc köztudottan nagyon jó komposztanyag. Az egyetem minden épületében nagy mennyiségben főzzük a kávét, ezért mi már elkezdtünk gondolkodni rajta, hogy jó lenne megoldani az összegyűjtést egy helyre, s létrehozni egy komoly és hasznos eszterházys kávékomposztálót.

A természettudós - ha gyengéje is a kávé – végül csak nem esik ki a szerepéből. De vajon hogy teljesít egy ismert egri művész, Dr. Nagy Zoltán, a Zenei Intézet egyetemi docense, ha felcsendül a kávé kifejezés dallama?
- Hogy milyen zene illik hozzá? Ezt véleményem szerint nem a kávé határozza meg, hanem a hangulat… de a kérdés leginkább halk jazzt indított el a fejemben. A kávé számomra a reggelt jelenti. Nagyon szeretem, ha minőségi, ugyanakkor az „agyonbaristáskodott” vonulatot nem vallom, vagyis ne nézzenek úgy rám, mintha halálos ellenség lennék, ha például cukrot szeretnék tenni a finom italomba. A kávé íz számomra a lényeg, sokszor fogyasztom a koffeinmentes változatot is, mert nem akarom túlzottan megdobogtatni a „pici szívemet”. A zenészvilágban a kollégák sokszor eladás előtt, közben és után is kávéznak, hiszen késő estig tartó munkánk van, én minden esetre igyekszem mértéket tartani ebben is. Ha mégis sokáig kell fennmaradnom és élénkíteni szeretném magam, akkor már inkább teát fogyasztok.

Dr. Rázsi András, a Kémiai és Fizikai Intézet adjunktusa főzőtudományáról is ismert. Kíváncsiak voltunk arra, mit tart a kávéról és van-e bármilyen mód arra, hogy témánkat össszekösse a maga tudományos pályafutásával.  
- Napi 3 kávét iszom, igyekszem gondosan megválogatni, hogy milyet. Ha választani lehet, feltétlenül a kávébabot frissen daráló gépeket részesítem előnyben, otthon is ilyen gépem van. Fizikusként annyit tudok mondani, hogy a sokat emlegetett „krema”, azaz kemény hab akkor jelenik meg a poharunkban, ha magas nyomáson engedjük a vizet a kávéőrleményre. Ezért nincs a kotyogós, vagy „szarvasi” géppel készített kávékban ilyen vonzó habréteg. Számomra a legfontosabb, hogy a kávét cukor nélkül fogyasztom, néhanap esetleg egy kevés tejjel. Tapasztalatom szerint a közös főzések, bográcsozások után is előkerül a kávé, s ezt a fiatalok is szeretik fogyasztani. A kávénak tehát van és lesz közönsége, mert sem az ugyancsak koffeintartalmú kóla, sem a nem oly régen a piacot elárasztott energiaitalok nem szorították ki az egyetemista korosztály életéből. A jelmondatom ennyi: túl rövid az élet ahhoz, hogy rossz kávét igyunk.

 

 


Miután ezt a tézist a borral kapcsolatban is előszeretettel hangoztatjuk, megkérdeztük a kávéról Dr. Pók Tamás kiváló borászt, a Szőlészeti és Borászati Intézet mesteroktatóját.
- Érdekes a felvetés és bevallom, érint a téma. Szoktam kávézni, de nem vagyok függő, leginkább a koffeintartalom miatt fogyasztok egy csészével akkor, amikor tudom, hogy még ébren kell lennem. Ennél azonban a kávé sokkal többet jelent az íze miatt, s különböző formái okán is. A legkarakteresebb megjelenése számomra az espresso, vagy ristretto, ezt az élményt Olaszországban éltem át először, s onnan haza is hoztam magammal. Amikor szembesültem azzal, hogy nem csak egyféle kávé van, a fajták keverésével és a különböző pörkölésekkel remek dolgokat alkotnak a baristák, azt gondoltam, hogy a kávé és a borkészítés között sok hasonlóság van. A jó kávé készítése rendkívül kreatív dolog: sokféle ötlettel lehet érdekessé, egyedivé, vonzóvá tenni a fogyasztást. A kávé és bor világát egyébként nehéz összevetni, de a pörkölt tölgyfahordóban, barrique módszerrel érlelt borokban megjelennek a kávés jegyek. Ezt mokka-jellegnek is hívhatjuk, s elsősorban ízben, de akár illatban is ott érezhető a kávéra emlékeztető hatás, ha egy nagytestű, nagyon érett szőlőből készült, hosszú érlelésű nedűt figyelmesen kóstolunk. Különösen igaz ez az új világ és a melegebb égöv boraira, de a jelenség hazánkban is tapasztalható.

 


Világnap-történelem és élletani hatások

Tizenhárom éve immár az egész világ köszönti az egzotikus vidékek „gyümölcsét”, hálás örömmel gondol a kávéra és a kávézás élményére szeptember 29-én. Pedig a „feketéről” sokan azt tartják, hogy rossz, káros szokás a fogyasztása. Az Internet mindent elbír, így ma is olvashatunk arról, hogy ha szeretjük, akár négyet-ötöt is ihatunk, no és arról is, hogy egyet sem kellene. A kávé kedvelői kutatásokra hivatkozva érvelnek a magas antioxidáns tartalommal, a zsírégető hatással, bizonyos betegségek kialakulásának alacsonyabb kockázatával. Egyesek váltig állítják, hogy ugyan a koffein hatással van a vérnyomásra, nem felelős a szívproblémákért, sőt, éppen hogy csökkenti az infarktus kockázatát. Emellett – sorolják - rákos elváltozások kialakulását előzheti meg, májvédő hatást fejthet ki szervezetünkben, megelőzheti az Alzheimer- és Parkinson-kór, továbbá a demencia, de egyébként a cukorbetegség kialakulását, s még agyműködésünket is serkenti.

 

Egy újabb tudományterületre érkezünk az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem sokszínű kávétúrájával. Kíváncsiak voltunk arra, hogyan fogalmaz a kávéhoz fűződő viszonyáról Dr. Kusper Judit, a Nyelv-és Irodalomtudományi Intézet vezetője, s arra is, vajon véletlen-e, hogy mindenki előtt ismert az „irodalmi kávéház” szóösszetétel?
- Kávéval indul minden napom, s egy tisztességes irodalmár számára - mint sok minden - egy metafora a kávé is. Különösen az illatához kapcsolnak érzések, gondolatok, élmények, egy emlékezést indít el és sok mindent felidéz bennem. A hozzá fűződő viszony lényege éppen az, hogy ezek az élmények mindig jók és így a kellemes érzésekkel kapcsolnak össze. A reggeli kávé számomra a csend, a jófajta magány, a feltöltő gondolatok ideje. És ott a „közösségi kávézás”, amely baráti társaságban zajlik, a kávé éppen ezért számomra mindig többletjelentéssel bír, túlmutat önmagán.
Igen, a kávéház éppen a kedvenc korszakomban, a XIX-XX. század fordulóján válik jelentőssé Magyarországon. Közösségi tér, az együttlét tere volt ez, továbbá itt lehetett irodalomhoz hozzájutni. A kávéházak számos folyóiratot tartottak, a vendégek természetesen olvasták ezeket, Ady és Kosztolányi több anekdotája, novellája is szól a kávéházak különleges világáról. Úgy vélem, akkor a legfrisseb irodalom élménye is összekapcsolódhatott a kávéilattal.

 


Miután a gasztronómia, pszichológia, a természettudományok és a művészetek kutatói és oktatói elkalauzoltak bennünket saját világukba, kérdezzünk meg a kávéról egy menedzsert. Mindenkiben él egy kép egy zaklatott emberről, aki telefonnal a fülén - futtában - napi 8-10 feketét hörpint le, s már rohan is tovább, hogy üzletet kössön. Dr. Ruszkai Csaba, az EKKE Kutatási és Fejlesztési Központjának főigazgatója – nem túlzás – az egyetem top menedzsere, zárásként őt kérdeztük arról: jut-e ideje arra, hogy élvezze is a kávét.
- Ismerem a menedzser-életmódról kialakult sztereotípiát, s bár valóban sok helyre megyek tárgyalni és sok vendéget fogadok, nem csak a rohanás létezik az életemben. A lehetőségekhez képest igyekszem időt szánni a napi két kávéra, amit elfogyasztok. Ez mindig egy jó közösségi élménnyel párosul, amit fontosnak tartok a mindennapi munka mellett. Nem tudom, ez az egyetem más egységeinél hogy működik, ám miután a KFK kollektívája erősen kávékedvelő, nálunk eleve létezik egy összefogás a kávé kapcsán: fejenként beadunk egy bizonyos összeget és abból vásárolunk be. Vannak különleges tételeink is, szeretjük a természetes aromákat, így közkedvelt a dohány- és vaníliakávé, a fahéjas vaníliakávé kesúdióval és más különleges keverékek is rendre megtalálhatóak nálunk. Ezek a termékek tiszta ízűek, igazi élvezet a fogyasztásuk. Egyik személyes kedvencem a dohánykávé kis mézzel, tejjel, s ezt például capuccinóként fogyasztani valódi élmény. Nem titok, hogy a kiemelt ügyfeleknek külön kávét tartunk a központban, ezzel is igyekszünk jó benyomást tenni a partnerekre: választhatnak nálunk kedvükre és meg is teszik - ez is bizonyítja azt, hogy a kávé fontos, ad egy többletet az élethez. A sokféle gép közül egyértelműen a frissen őrlő fajtára esküszöm, de nagyon szurkolok azoknak a forgalmazóknak is, akik komposztálható, ugyanakkor mellékíz nélküli, minőségi kávét adó kapszulákkal foglalkoznak.

A „hot beverage” effektus

Egy bizonyos: a kávé energizál, élénkít, javítja a hangulatunkat, közérzetünket, kedélyünket. Erre érezhetett rá az Agymenők című világsikerű amerikai sorozat egyik zseni fizikusa, Sheldon is. A Nobel-díjra hajtó fiatal kutató az aktuálisan a helyzethez illő viselkedési mintát különösképp nehezen találja meg, s ez sok tucat kiváló helyzetkomikum forrása. Néha kifejezetten önző és érzéketlen a barátaival szemben is, ám bizonyos társadalmi normákat ismer, így mindig megjelenik egy „forró itallal”, ha valaki csalódott, szomorú és vigasztalásra szorul. (Igaz ugyan, hogy ő volt az, aki a kérdésre, miszerint kér-e kávét, magától értetődő határozottsággal válaszolt nemlegesen, hiszen megígérte az édesanyjának, hogy nem drogozik…)Tanulmányok szólnak arról, hogy „napi 4 csésze kávé elfogyasztása 20%-kal csökkenti a depresszió kialakulását a nők esetében”. Ha hozzátesszük, hogy állítólag hatalmas, több mint 200 ezer fős (!) mintán végzett klinikai tanulmány mutatott rá arra, hogy „a legalább napi 4 csésze kávét fogyasztók körében 53%-kal alacsonyabb az öngyilkosságok aránya”, legalábbis biccentünk, vagy csettintünk egyet, de legalábbis igazolva látjuk kávészenvedélyünket.

 

A sok személyes gondolat, élmény, történet (no és netről ollózott állítások) után ide kívánkozik néhány őszinte szó a kommunikációs terület munkásairól is: alapvető törvény, hogy minden szerkesztőséget a koffein működtet. Akkor is, ha néha mentes…
Egészségünkre, vagy ahogy docens asszony fogalmazott: boldog kávét, Eszterházy!

Fotók: pixabay.com



0
komment

Reflektor

„Eljött Tokaj Bordeauxba”
Hogyan kerül egy szép tokaji sor Bordeauxba? Miért került az ember véletlenül Baszkföldre?...
Üdv Bordeux-ból, avagy zenei zamatok és traktor
Az interaktív órák mellett is szépen összegyűltek Lauránál a mesélni valók.
Országos Népmese-konferencia – Élménybeszámoló hallgatói szemmel
Magyartanár szakos hallgatóként mindig szerettem a meséket, ezért nagyon megörültem, amikor...