Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem hallgatói portálja

2022. augusztus 09. Emőd
Kultúra

Pódiumbeszélgetés és MAPoetry irodalmi workshop Magolcsay Nagy Gábor költővel

Galda Gábor Attila | 2021. november 22. 13:27:10 | Utolsó frissítés: 1 éve
Magolcsay Nagy Gábor költővel október 13-án, az EKKE Irodalomtudományi Tanszék szervezésében Kispál Dániel egyetemi tanársegéd beszélgetett a Líceum Tittel Pál Könyvtárában, majd a szerző saját intermediális költészeti projektje, a MAPoetry bemutatása után közös szövegalkotásra invitálta a résztvevőket.

 

Fotó: contextus.hu

 

A beszélgetés során először betekintést nyertünk Magolcsay pályaindulásának részleteibe, megismertük első meghatározó élményeit a vers és a művészet terén.

 

Saját bevallása szerint a 17. születésnapjának másnapján írta meg az első olyan szövegét, amit versnek tekinthet, azonban csak 2004-ben kezdett el tényleges erőbedobással alkotni. Ezt olyan korábbi tapasztalatok alapozták meg, mint például az Elefántember című film (dir. David Lynch) és Kassák Lajos művei. „Amikor először olvastam Kassák Lajos szövegeit, nem értettem meg mindent elsőre, sőt lehet másodjára sem, de azt éreztem, hogy éppen valami hatalmas dolog történik.” – jellemezte találkozását a magyar avantgárd meghatározó szerzőjének szövegeivel.

Ez elsődleges kiindulópontként szolgált versei és 150° című (Palatinus, 2009) első verseskötete megírásában is. Bár a kötet a kassáki hagyományra épít, amelyben írásjelnélküli, főleg „hosszúsoros” versek olvashatók, amelyeket az absztrakt asszociációk és meghökkentő költői képek jellemeznek, mégis egy abszolút egyedi, ezer közül is felismerhető költői nyelvezet és mondatépítési módszer érvényesül Magolcsay verseiben. Második kötete, a Második ismeretlen (AmbrooBook, 2015) már képverseket, vizuális költeményeket is tartalmaz. Jó példa erre az úgynevezett logómandala, amelynek szavai vagy sorai kör alakban, mandala-szerűen vannak elrendezve, így a megszokott lineáris, balról-jobbra haladó olvasás helyett többirányú, ezzel többértelmű olvashatóságot és olvasatot kínál egy-egy szöveg esetében.

 

Kép: Líceum TV

 

Az esemény középpontjában azonban MAPoetry elnevezésű intermediális költészeti projektje állt. A MAPoetry „játékszabályai” szerint a térképeken megtalálható utca-, térség, tájegységnevek stb kizárólagos felhasználásával kell lírai szöveget alkotni. Ezeket, a grammatikai megformáltság érdekében, toldalékokkal, ragokkal, képzőkkel, kötőszókkal, névmásokkal és névelőkkel is ki lehet egészíteni.

 

A kapott szöveget így akár Google Maps-ben vizuálisan is tudjuk ábrázolni, a felhasznált utcanevek jelölésével és az útvonalterv megtervezésével. Ez alapján ténylegesen végig is járhatjuk az útvonalat a saját fizikai terünkben, miközben a hozzá kapcsolódó verset a papír és a szavak terében olvassuk.

 

Ezt az ötletet Papp Tibor, Magolcsay egy szintén meghatározó költőelődje és pályatársa alapozta meg Térvers képek (Balassi, 1998) című kötetével, amelyben térképekre, az utcák, alaprajzok irányához és elrendezéséhez illeszkedve helyezte el saját verseinek sorait, szavait.

 

A MAPoetry legfontosabb katalizátora azonban Magolcsay egy saját életélménye volt: először a budapesti tömegközlekedési megállók egyedi, emlékezetes, vagy egyszerűen csak szép neveire lett figyelmes, mint például az Erdő utca, az Öv utca, a Micimackó utca vagy a Dísz tér. Felmerült benne az ötlet, hogy ezen megállók neveinek felhasználásával olyan haikukat (három soros, 5-7-5 szótagú sorokból álló verseket) írhatna, amelyeket olvasás közben ténylegesen „be lehetne utazni” egy-egy budapesti buszjáraton ülve. Ez az ötlet volt az, ami egy játékos gyakorlatból és utcanévkeresgélésből egy komolyabb hangvételű költészeti projektté nőtte ki magát.

 

Magolcsay Nagy Gábor: Budapesti Oratórium

 

Mert bár Magolcsay erre a szövegalkotási technikára első sorban egy költészeti játékként tekint, valójában az egri alkalom egy országos méretű megmozdulás második állomása volt Szekszárd után. A MAPoetry projekt legújabb szintjeként ugyanis Magolcsay egy országos megyeszékhely-turnéra indult, amely során mind a tizenkilenc magyarországi megye székhelyének utcaneveiből alkot négysoros verseket, majd első sorukat kiragadva egy összesen 19 soros verssé ollózza össze azokat. Ezzel együtt workshopokat tart a szóbanforgó településeken, hogy maguk az ottlakók is részesei legyenek az alkotói folyamatnak.

 

Saját bevallása szerint nem szereti, „ha az irodalom kisajátítja a költészet fogalmát”, hiszen az a művészi élmény, ami a költészet mögött áll, minden ember számára elérhető kell legyen, sőt alapvetően szüksége is van erre az embernek. Ez remekül érvényesül a MAPoetry során, hiszen éppen azoknak az utcáknak a nevét transzformálhatjuk egy új perspektívát adó esztétikai élménnyé, amelyek egyébként csak átlagos mindennapjaink megszokott mozgástereit képezik. Másrészt hisz abban, hogy az irodalmat le kell emelni a piedesztálról és megmutatni, hogy bizony egy nagyon is közvetlen, sőt intim, ma is működő és működtethető élményről van szó.

 

Ezért is szervezi Magolcsay a MAPoetry eseményeket egyfajta „játszóház” workshop köré, amely során a jelenlévő közönség maga is megalkothatja saját MAPoetry szövegét, függetlenül attól, hogy egyébként milyen minőségű kapcsolatban áll az irodalommal, ezzel bárkit „játékra” és alkotásra buzdítva.

 

Magolcsay Nagy Gábor országjáró Mapoetry-akciójának „Eger-verse”

 

A workshop során, egri állomás lévén, városunk fellelhető közigazgatási neveivel játszottunk. Az openstreetmap.org alkalmas arra, hogy egy adott település összes utcanevét kilistázza ábécésorrendben. A segítségével 3-4 fős csapatokba verődve gyűjtöttük ki a legizgalmasabb „egri szavakat”.

 

A listát vizsgálva szívmelengető érzés volt számomra olyan utcák neveire „versalapként” tekinteni, amelyek már évek, évtizedek óta ismerősek és kedvesek számomra. Törzsgyökeres egriként magam is tettem már egy-két felfedezést az évek során, például a Tündérpart, a Malomárok, a Harangláb vagy a Merengő utca mindig egész lírainak hatott számomra. Nem is beszélve gyerekkorom és felnövésem otthonáról, az Újsor utcáról, amely ráadásul jelentésében is kapcsolódik a versekhez.

 

Egyben viszont nagy izgalmat is okozott olyan helyszínek felfedezése a listán, amelyekkel az Egerben eltöltött eddigi 24 évem alatt egyszer sem találkoztam, mint például a Szeszfőzde utca, Panoráma tér, Rudipart utca és a Szkander bég tér nevei.

 

Kép: Líceum TV

 

A szószedet kigyűjtése után saját fantáziánkra és szövegalkotási metódusunkra hagyatkozva, de a szabályokat szem előtt tartva kellett alkotnunk szövegeket, amelyeket utána fel is olvastunk egymásnak. Így születtek meg többek között az „Agyagos lejtőn / bárány vár szőlőre.”; az „Ágas gerincfüzér / minden fenyő.” és a „Hontalan szarvas vár a kertben.” mondatok, verssorok. Érdekes volt tapasztalni azt is, hogy mely nevek voltak a népszerűek, és hogy egy-egy csapat milyen különböző módon használta fel őket. A megoldások közül emlékezetes maradt számomra még az a nagy nevetést kiváltó sor, mely szerint Ady Endre zsebében egy szeszfőzde működik.

 

Véleményem szerint a MAPoetry egyrészt valóban egy kellemes logikai szövegalkotó játék, amelyet akár otthon társasjátékként, vagy barátokkal, lazulás közben is űzhetünk. Másrészt viszont megalapozottan tekinthető egy esztétikai és poétikai értékkel jócskán bíró, új „versformának” is, amelyben utazásokat, költözések emlékeit vagy egész felnövés- és élettörténeteket is megírhatunk, éppen azon közterületnevek felhasználásával, amelyek a megírt eseményeknek ténylegesen helyszínéül szolgáltak.

 

 



0
komment

Reflektor

Találkozó: 45 év után újra a Líceumban
Különleges találkozót tartottak a 45 esztendeje az intézményünkben matematika-kémia szakon...
Kiemelt Arany minősítést szerzett hallgatónk Siófokon
Május utolsó hétvégéjén, Siófokon rendezték meg a XII. Országos Népek Tánca-Népek...
Egy brazil lány, aki Egerben igyekszik megvalósítani álmait
Rochane Moura Fé, röviden Roxy jelenleg zenekultúra szakon tanul egyetemünkön. Egyenesen...