Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem hallgatói portálja

2022. augusztus 09. Emőd
Kutatás

Magyar kutató a NASA-nál

Pásztor Petra | 2021. december 23. 09:08:24 | Utolsó frissítés: 7 hónapja
A természettudományok szerelmese Dr. Gucsik Arnold, aki tizenévesként levelet írt a NASA-nak, ennek köszönhetően a mai napig kapcsolatban áll velük. Élete szerves részét képezi a kutatás, amelyet egyfajta hobbiként művel, ezentúl imád tanítani, hogy átadja mindazt a sokszínű tudást amire az évek alatt szert tett. Mindezek mellett egy nagyszerű embe



Hogy kicsoda Dr. Gucsik Arnold? Mivel foglalkozik jelenleg?
– Én azt gondolom nagyon pörgős életem van. Egyetemei oktató vagyok, emellett tanszékvezetőként is helytállok, rengeteg adminisztratív feladatot is elkell végeznem. Öt éve nem műveltem kutatói vénámat, de minden szabadidőmet a kutatási munkáknak próbálom szentelni, sokat olvasok és cikkeket is írok.

Én inkább most egyetemi ember, oktató vagyok.

A budapesti származású, akkor még ifjú 10.osztályos gimnazista nagy érdeklődést mutatott a természettudományok felé, illetve a NASA iránt. Próbált minél többet olvasni ebben a témában, ám akkor ilyesfajta angol nyelvű szakmai olvasmányokhoz hozzájutni roppant nehéz volt. Azonban mindent megmozgatott annak érdekében, hogy sikerüljön számára kapcsolatba lépni a NASA-val. 
– Érdeklődésem egészen kisgyermekkoromra nyúlik vissza. Emlékszem pici koromban kaptam egy képeslapot, amelyen az Apollo 11 által készített kép volt látható, ahogyan a Holdról nézve a Föld jön fel. Sokszor rajzolgattam és elmélkedtem erről. Gimnazista koromban lefordítottam egy cikket egy Bolygó keletkezés elméletről, amelyet egy NASA-nál dolgozó professzor írt. Az elméletre reflektálva írtam egy levelet apProfesszornak, hogy nem teljesen értek egyet az elméletével. Három hónappal később érkezett egy levél a következő megszólítással: Dear Porfessor Gucsik, … el sem hittem. Egyetértett a véleményemmel, majd megírtam neki nem vagyok professzor, csak egy gimnazista tanuló. Nem hitte el, hogy egy tanuló írt neki az elméletével kapcsolatban. Majd közel 8 évig nem érkezett felőle semmi. De attól a pillanatól kezdve, hogy tudattam vele tanuló vagyok, végig kísérte az életem, küldött képeslapot, követte a tanulmányaimat. Ezek a levelek természetesen eltűntek, sajnos sok-sok év eltelt azóta. Később, mikor tudományos cikkeket kezdtem el írni angolul, olvasta őket és írt egy levelet nekem, gratulált. Mindig figyelt engem a háttérből.

 


1997-ben volt egy Nemzetközi konferencia Egerben, amelyre 3 japán professzor is eljött. Kiderült, hogy a NASA Professzora kapcsolatban áll a Japán intézetekkel és az egyetemekkel. Ennek köszönhetően már ismerték az Egerbe jött Professzorok Gucsik Arnold munkásságát. A NASA után megkereste őt a JAXA, a Japán Űrügynökség.


Hogyan került velük kapcsolatba és hogyan jutottál el Japánba?
A JAXA professzorai már ismerték a munkásságom, „ami akkor még alig volt”. 25 évesen két diplomával a hátam mögött felajánlottak egy ösztöndíjat, amellyel kimehettem Japánba és ott tanulhattam. Azonban a japán nyelvet 6 hónap alatt kellett elsajátítanom a nulláról. Jelentkeztem egy űrtudományokkal foglalkozó szakirányra, amely az eddigi földrajzzal kapcsolatos tanulmányaimtól nagyban eltért. Ezen tanulmányaimat is 3 hónap alatt kellett teljesítenem. Nem jöttem haza, nem volt a megszokott karácsonyom. Európai csoporttársaimmal angolul, míg a tanórákon japánul kellett beszélnem. Miután Japánban végeztem tanulmányaimmal, hazautaztam. Majd a Bécsi és a Cambridge egyetemen szereztem meg a doktori diplomámat, amely után a JAXA és a NASA is állást ajánlott számomra, végül a JAXA-t választottam.


Milyen kutatásokat végzett, amelyek előbbre segítették a pályáján?

Az a jó, ha az ember önálló tudományterületet tud megalkotni, akkor alkalmas erre a pályára, ha képes felépíteni egy tudományterületet egészen az alapoktól

A fenti sorokat témavezető professzoraimtól hallottam. Én kozmikus anyagokat, meteoritokat, Holdról és a Marsról is származó kőzeteket, mikró meteoritokat is vizsgálok, ezen mintáknak az összetételével foglalkozom. Ezzel egy önálló tudományterületet sikerült létrehoznom. Pontosabb nevén Lumineszcens alapú laboratóriumi ásványtan. Több könyvet is írtam ebben a témában, amiben összefoglalom ezt a tudományterületet. Ez a kutatási terület nagyon finom szemcsés anyagokat, szinte porszemeket vizsgál, amelyek kézzel nem megfoghatóak. 2013-ban az Itokawa kisbolygó porszemeit vizsgáltam, amely nagyon érdekes kutatás volt, ahonnan várjuk a további leleteket.

 

 

Fotó: Vozáry Róbert/Egri Magazin

 

 

Miért fontos ez a kutatás, miben segít minket előrébb?
– Az élet kialakulásának fontos kérdéseire keresem ez által a választ. Arra, hogyan jöttek létre és honnan származnak ezek az anyagok. Ezen mintákat robot segítségével gyűjtik be a kisbolygó felszínéről.

 

– Milyen érzés volt egy ekkora űrkutatási szervezettekkel együtt dolgozni?
– Nincsennek véletlenek, ki gondolta volna, hogy egyszer én is együtt fogok dolgozni velük. Nagyszerű érzés, változatos munka, teli kihívásokkal, amelyekre azonnal adni kell a jó választ. „A hegymászók is addig mennek, ameddig csak lehet.” – Én is hegymászó voltam, azért próbálok ilyen hasonlatokat mondani. Soha nem az egyén és az individuum számít egy csoportban, hanem az, hogy a munka során ki mit tesz a másikért. Ez jellemző az űrkutatási szervekre. Én ezekben a közös munkákban hiszek és abban, hogy átadjam a következő generációnak mindazt a tudást, mint a kutatás, mint az oktatás terén, hogy még több kiváló szakember legyen ezen a pályán. Ha én sem kaptam volna meg pályám során a támogatásokat akkor most nem lennék itt.

 

– Gyermekei próbálnak a nyomdokaiba lépni, vagy teljesen más az érdeklődési körük? A munka és a család mennyire összeegyeztethető?
– Három gyermekem van, Bence nagyfiam, aki 22 éves, Réka nagylányom, aki 20 éves és kisebbik fiam Ákos, aki 16 éves. Az elmúlt 25 évet egy dolog nem úszta meg: a házasságom. Elváltunk, már úgy, hogy a gyerekeim majdnem felnőttek. Mindig azt látták, hogy a munkám kiszámíthatatlan, emiatt kevesebbet vagyok otthon. Volt olyan, hogy elindultam Montreálba onnan mentem Tokióba, végül pedig Hongkong-ban kötöttem ki. Ha az embernek családja van már nem csak maga miatt kell döntéseket hoznia, hanem felelőségteljesen a gyerekek irányába is. Sokszor ezt a munkám nem tette lehetővé, dolgoztam titkos kutatásokon is, amelyek során erre nem volt lehetőségem. A gyermekeim más érdeklődési területet választottak, mint én. Réka nagylányom pszichológus szeretne lenni, most jelenleg magyar szakos tanárnak tanul, az ELTE-n. Bence biológusnak tanul, talán ő áll a legközelebb hozzám, hiszen ő is a természettudományok iránt érdeklődik. Kisebbik fiam Ákos érdeklődési területe még nem forrt ki teljesen, a műszaki tudományok keltik fel a figyelmét, gondolkodik azon, hogy a mérnöki pályát válassza.

 

– Munkájához hozzátartozik a rendszeres utazás, milyen helyekre jutott el ennek köszönhetően? Mennyiben befolyásolta mindezt a járványhelyzet?
– Kutatásaim során a legjobban az utazást szeretem, eljuthattam Mexikóba, Amerikába, Ázsiában több helyre is Kínába és Japánba is, jártam Dél-Afrikában, amely elképesztő volt. Találkoztam Afrikában Mambákkal a vadonban, és nem tudom elhinni, hogy nem martak meg, közvetlen mellettem volt kettő is. A koronavírus-járvány abszolút befolyásolta a kutatási munkáimat, van olyan munkám, amelynek a lezárásához személyes jelenlét kellene, ezen kutatásaim a NASA-nál folynak jelenleg. Az emberi kapcsolataim romlását is felgyorsította a járványhelyzet, egyfajta katalizátorként volt szerepe ebben.



0
komment

Reflektor

Találkozó: 45 év után újra a Líceumban
Különleges találkozót tartottak a 45 esztendeje az intézményünkben matematika-kémia szakon...
Kiemelt Arany minősítést szerzett hallgatónk Siófokon
Május utolsó hétvégéjén, Siófokon rendezték meg a XII. Országos Népek Tánca-Népek...
Egy brazil lány, aki Egerben igyekszik megvalósítani álmait
Rochane Moura Fé, röviden Roxy jelenleg zenekultúra szakon tanul egyetemünkön. Egyenesen...